Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása
A zöldségtermelés kiszélesedésének voltak persze sajátos jellegű mozgatói is. Közöttük mindenképpen meg kell említenünk az első vüágháború hatását. Kecskeméten — írja egyik fonásunk — 1914-ben még csak mintegy 100 holdon termesztettek öntözéses módszerrel zöldséget, alig egy évtized múltán viszont termesztési területe már többszáz holdra emelkedett, s a növekedés épp a háború évei alatt következett be. S ez olyan mértékű volt, hogy ,,a város környékén 5, sőt 10 km-es körzetben is foglalkoznak kerti veteményezéssel". A szegedi fűszerpaprika termesztésében a jobbágyfelszabadítást követő évek hoztak döntő fordulatot. A kisárutermelés nagyarányú fellendülésével egyidejűleg a termeléstől különvált a feldolgozás és az értékesítés. Mindez lehetővé tette, hogy az addig jobbadán mellékterményt most már fő terményként termeszthették. Termesztési területe főként a századfordulón szélesedett ki, de jelentős növekedés tapasztalható a két háború között is. Az első háborút követő években valósággal prosperált a fűszerpaprika termelése, a Monarchia felbomlása ez esetben kedvezően hatott. A termesztésére alkalmas térségben egy-egy hold föld ára 6—7 ezer pengőre is felment, a kisbérlők egy-egy holdért 10—12 q búzavalutát ígértek a bérbeadóknak. A gazdasági világválság és a miénknél olcsóbb spanyol paprika konkurenciája azonban igen súlyos helyzetet teremtett, ezért is vált szükségessé, s vette kezdetét a hathatósabb állami beavatkozás. A paprika termesztési övezetét a két háború között Szeged határában mintegy 36 ezer holdra becsülték, s azon, írták, kb 20 000 ember lakik. Az általános tényezőkön kívül ez a szokatlanul magas népsűrűség volt az egyik oka a belterjes termelési ágazat meghonosodásának. Valóban, a fűszerpaprikát termelők zöme 1—2 holdas, saját földdel vagy bérlettel rendelkező törpebirtokos, már-már szinte agrárproletárnak számítható szegényparaszt volt. A paprikatermelés Szegeden, írták, szoros kapcsolatban áll a birtokviszonyokkal, s ott terjedt el igazán, ahol sok a törpebirtokos, hiszen azok „igyekeznek a kevés földet a legjobban kihasználni". így nem csoda, hogy Zákányban ,,ma már alig van tanyaház, ahol ne találkoznánk vele". 25 A fűszerpaprikát azonban, épp a kirajzó szegediek, meghonosították Kiskundorozsma, 26 s a Szegeddel közvetlenül határos tanyavilágban másutt is, ahol ahhoz a talajviszonyok megfelelőek voltak. így jutott el Golyóspálos és Kiskunmajsa tanyáira is. 27 Kevésbé ismert, hogy Szegeden a kertészeti kultúrák közül nem csak a fűszerpaprikával foglalkoztak, de a tanyavilágban termesztettek más konyhakerti növényféléket is; Szüts Mihály adatai szerint 1914-ben 2135 kat.holdon, a szántóföldek 2,4%-án termesztettek egyéb zöldségféléket. 28 24. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes, kézirat. Wolf István, 1926. 102.p. 25. Széli Márta, 1936. 28.p. Zákányban ekkor a szántóföld 5<%rát foglalta el. 26. BKmL. Duna-Tisza-közi Mezó'gazdasági Kamara Iratai. Felmérés, 1934. Kiskundorozsma. A szóban forgó település határában 1934-ben „mintegy 400 holdon" termeltek fűszerpaprikát, esetenként a tanyákon is. 27. A fűszerpaprika történeti útjának rövid összefoglalásával elsősorban Bálint Sándor alapos monográfiájára támaszkodhatunk. Bálint Sándor, 1962. 28-29. 37.p. Uo. 1974. 420.p. 28. Szüts Mihály, 1914. 147. p. A szükségletet azonban, állapította meg másutt, e nagyarányú termelés sem fedezi. Zöldségből a város „behozatalra" szorul, sokat szállítanak ide más vidékről, különösen Makóról. Uo. 185.p.
