Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csöppüs István: A juhállomány alakulása Magyarországon az 1938-1944. években

A megállapított új átvételi árnak határozott pozitív irányú hatása volt. Korábban láttuk, hogy a megnagyobbodott ország juhállományának fajta szerinti összetétele, szerkezete 1940-től a hosszúfűrtös, a durva gyapjút adó állomány irányába tolódott el. E kedvezőtlen fajtaösszetétel javítása, a rövidgyapjas juhfélék létszámának növelése érdekében a kormány elsősorban árpolitikai eszközök segítségével kívánt célt érni. Törekvését szemléletesen mutatja a gyapjú 2,80 P/kg-os átlagárához viszonyított egyes gyapjúféleségek minőségi viszonyszámának alakulása.

28 Mint látható, a legalacsonyabb árban a C/D minőségű durvagyapjú részesült. Az elmondottakon túlmenően azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy az újonnan megállapított gyapjú átvételi ár csak addig fedezte a juhtenyésztő gazdaságok termelési költségeit, amíg az adott üzem juhiétszáma nem emelkedett a meglevő állomány nagyság fölé. Az e határt túllépő juh tenyészetek a gyapjú termelésére ráfizettek, mert az ár- és belvizek következtében drágult a takarmány féleségek ára.

29 De nem feledkezhetünk meg a munkabérek és a mezőgazdaságban használt iparcikkek jelentős áremelkedéséről sem. A háború későbbi évei alatt szinte „versenyfutás" jellemezte a juhiétszám és az árak alakulását, mivel a földművelésügyi kormányzat agrárpolitikája az állomány növelését kívánta elérni, s ezen keresztül a gyapjútermelés fokozását árpolitikai intézkedések révén akarta biztosítani. Ennek érdekében 1941 áprilisában a gyapjú átvételi átlagárát az előző évi 2,80 P/kg-ról 4,30 P/kg-ra emelte fel, sőt 1942 februárjában a minőség figyelembe vétele mellett - a többi állatféleségekhez hasonlóan - bevezette a premizálási rendszert. A rendelkezések értelmében azok a termelők, akik 1941-ben a beszolgáltatott gyapjúmennyiségen felül — a juh és a gyapjú forgalmának korlátozására a későbbiekben visszatérünk — még további birka- és báránygyapjút a közellátás rendeltetésére bocsátanak, 1 P/kg, illetve 0,65 P/kg termelési jutalomban részesülnek.

30 Ez az árintézkedés 1942 áprilisában — az általános drágulás ellensúlyozása miatt —, már úgy módosult, hogy a juhtenyésztők a többlet gyapjúmennyiség beszolgáltatása után ne csak a termelési jutalmat, — amelyet a birkagyapjúnál 2 P/kg-ra, a bárány gyapjúnál pedig 1,30 P/kg-ra emelték fel -, hanem általános árkiegészítést is kapjanak a minőségre - és ez új — való tekintet nélkül (0,50 P/kg).

31 28. MGI 46. sz. A juhtartás rentabilitásának fokozására ld. bővebben Schandl J. 1937. A gyapjú átvételi árát szabályozó rendeletek: 2 220/1938. ME., 4 110/1939. ME., 11 150/1940. Á. K. sz. r. 29. MGI 46. sz. Az Országos Árvízvédelmi kormánybiztos jelentése szerint 1941 júniusában 300 000 kat. hold, 1942 tavaszán pedig 240 000 kat. hold mezőgazdaságilag művelt terület állt víz alatt. (Országos Árvízvédelmi . . . 1943.). 30. 56 600/1942. KM. sz. r. A gyapjú átvételi árát a 11 800/1941. Á. K., a 120 000/1941. Á. K., 115 300/1941. Á. K. és a 120 000/1941. Á. K. sz. rendeletek szabályozták. 31. 64 200/1942. KM. sz. r. finom fésűsgyapjú legfinomabb posztógyapjú cigája gyapjú C/D 101,6 78,6 82,2