Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Veress Éva: Számítógépes agrártörténeti archívum
A forrás rendjében való haladás, az adatok keresésmentes kiírása az adatfelvétel legbiztonságosabb módja. Egy, a munka megkezdése előtt végzett forráspróba, melyben Fejér, Tolna, Pest megye helyneveinek két helységnévtárban (1873, 1882) és az 1895-i mezőgazdasági összeírásban, valamint az 1900. évi népszámlálásban talált összetétel változatait hasonlítottuk össze, arról győzött meg, hogy más megoldás nincs is. Ahhoz, hogy több forrásból összegyűjthessük az egyes helységeknek az Archívumba felvett adatait, azonosító kulcsokat kell kidolgozni. Az ehhez szükséges forrásegyeztetésektől természetesen a „kulcs" létrehozásán túlmenő eredmények várhatók, a bázis-névállományra vonatkozó információháttér bővülésével. 2. Országos községszintü statisztikai adattár Hosszabb távú történeti összehasonlításra alkalmas községszintű statisztikai adatsorok összeállítására eddig a Központi Statisztikai Hivatal tett tanulságos kísérletet a „MEZŐGAZDASÁGI STATISZTIKAI ADATGYŰJTEMÉNY 1870-1970" köteteiben. Ezek az igen nagy gonddal végzett munkaigényes összeállítások a Magyar Népköztársaság területére korlátozottan és az 1970. évi községhatárokra átszámítva (összegezve) közlik adataikat. így bármilyen jelentős információt halmoznak is fel, nem elégítik ki azt a történeti igényt, mely nem mondhat le egy-egy adott időpont forráshű ismeretéről, hogy az egykor élő területi organizmusok működésén keresztül vizsgálhassa átalakulásukat. Feldolgozásainkban hamar kialakult az az alapelv, hogy minden statisztikai forrást is lehetőleg módosítás nélkül, legfeljebb szükségszerű kihagyásokkal, később megvalósítható kiegészítésekre hagyatkozva vegyünk fel. (Meg kellett bánnunk, ahol ettől eltértünk.) így az Archívumban minden forrás külön egységet képez; kiértékelésének végeredménye mint struktúra hasonlítható össze bármely másik forráselemzés végeredményéből kapott másik struktúrával. Ez a módszer forráskritikai szempontból megnyugtatóbb és - feudális kori forrásaink heterogén adottságait tekintve — általánosabban is alkalmazható a bázisáUapotból kiágazó kutatásban, mint a közvetlen összehasonlítások erőltetése. A községszintű munkát megyei és járási összegek, egyes esetekben megyei szintű források vizsgálata előzte meg, nem minden esetben számítógéppel. Egyrészük mint előtanulmányként értékelt forrásrészlet vagy mint valamely speciális témához tartozó önáüó forrás a vegyes statisztikai adattár része lett. E változatos összetételű anyagon nyert tapasztalatok segítették elő egy igen egyszerű áttekintő módszer kialakítását és általános bevezetését statisztikai feldolgozásainknál és ezt alkalmaztuk kiindulásul a községsorokra is. A statisztikai források első megközelítésénél elemi szintű területi áttekintésre törekedtünk. Az áttekintés megszokott viszonyszámokon és mutatókon alapszik, a közérthetőség határain nem lép túl. A számítások ugyanakkor elég tájékoztatást adnak adataink természetéről ahhoz, hogy eldönthessük: hol indokolt és milyen módszerrel végezhető magasabb szintű, mélyebbre hatoló matematikai elemzés.
