Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Várhidy Imre: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hazai éremgyűjteményének legszebb darabjai

A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM HAZAI ÉREMGYÜJTEMÉNYÉNEK LEGSZEBB DARABJAI VÁRHIDY IMRE Az éremművészet és a mezőgazdaság éremművészet jelentősége Az emlékérem a kisplasztika olyan változata, amelynek közeli kapcsolata van a domborművekhez. Az érmek kisméretűek, ezért sajátos komponálás! és technikai feladatok megoldását igénylik vésnöküktől. A képzőművészetnek alig van olyan ága, amelynek a mindennapi élethez olyan közeli kapcsolata lenne, mint az emlékérmeknek. Éppen ezért az emlékérmek kiváló kor- és kultúrtörténeti dokumentumokként is foghatók fel. Az emlékérem a pénzből fejlődött ki, amelytől abban különbözik, hogy nem fizetési eszköz, hanem személyhez vagy eseményhez kapcsolódó emléktárgy. A rómaiak emlékérmei még az érvényes pénzrendszerhez tartoztak. A rómaiak éremmúvészetéről Ráth György így írt: ,,Bár több szakíró kétségbevonta, határozott bizonyítékok tanúsítják, hogy az éremgyűjtés már a rómaiaknál, ha nem is olyan mértékben, mint a vésett köveké, különböző czélzattal divott. Octavianus császár a Saturnaliák alkalmával egyéb értéktárgyak közt művészi becsű görög királyi érméket osztott szét."

1 A rómaiak éremművészetét az olasz reneszánsz kor éremművészete követte, amely később egész Európában elterjedt. Minden érem valamilyen aktuális eseményhez vagy eseménysorozathoz kapcsolódott, illetve kapcsolódik. A XIX. századfordulón a fokozódó polgáriasodás következtében felélénkült a szellemi élet. A polgárság azonban kezdetben nem sok gondot fordított az éremművészetre, ezért csupán csak néhány arcképes érem dokumentálja azt a társadalmi réteget, amely akkoriban az érmek készítését magánérdekből támogatta. A Kossuth Lajos által alapított Védegylet céljául tűzte ki a hazai ipar és mezőgazdaság fejlesztését, hogy megteremtse a korszerű termékek előállításának feltételeit. A termékgyártókat a minőségi áru készítésére kitüntetések és emlékérmek adományozásával ösztönözték. Főleg a gazdasági és ipari kiállításokat megörökítő és a minőségi termelés növelésére adományozott érmek voltak gyakoriak. „Az érmészet iránt felébredt érdeklődést és gyűjtési kedvet fokozta az a körülmény is, hogy az érmek plasztikai szépsége emelkedett. Érmészetünk ekkor szabadult meg a l.Ráth Gy. 1902. 66.