Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Varga Júlia: Magyarország állattenyésztése az 1873. évi bécsi világkiállításon

hatjuk. A bunda belső alkata nem volt tiszta, a gyapjúzsír nem volt kedvező színű, ennek ellenére könnyen mosható. Wodianer Albert báró gyomai nyájából szép testű, gyapjúval jól benőtt állatokat állítottak ki. Ez a nyáj a Satel-féle vérrel javított, jó bőrminőségű volt, a goromba ráncok teljesen hiányoztak. Hazai tenyésztőinket a kiállítás idején az a kérdés is foglalkoztatta, hogy mennyire van jövője az elektoral-negretti juhfajtának. Az 1873. évi bécsi világkiállítás gyapjúbemutatója legalább olyan érdekes és tanulságos volt, mint voltak az állatkiállítások. A nagysikerű gyapjúkiállításon egy országé sem volt szebb és ízlésesebb, mint a magyar kiállítás. Aki látta, átfogó képet alkothatott magának hazánk gyapjútermeléséről. Tanulságos volt a mosatlan gyapjút bemutató kiállítási rész. A közepén felmáglyázott, mosott gyapjúkat tartalmazó zsákolt gyűjtemény láttán okult a tenyésztő, s a kiállítást látogató gyárosok jó képet kaptak hazánk gyapjútermeléséről. Hazánkból, Erdélyt is ideértve, főleg kétféle gyapjú szerepelt: merinó és racka (vagyis nemezes) gyapjú. A racka, részint félvér racka gyapjúk közül kitűntek az erdélyi tenyésztőké; erő, szín és fény tekintetében Zeyk, Jósika, Bánffy báró, Mikó gróf, Paget és Tisza kiállításai mindenkit kielégítettek. Rackagyapjúkat állítottak ki kereskedők is, de a minták származási helyeit nem nevezték meg. A kiállított merinógyapjúk fésűsre és posztójellegűekre oszlottak. A fésűs jellegűek a Tisza vidékéről és Zala megyéből valók voltak. A Tisza vidékéről Wodianer, Geist és Almássy gyapjai tűntek ki. Nagyobb számban szerepeitek a nemes posztót termelő juhászatok is gyapjúmintáikkal. Ezek közt a maga nemében több egyedülálló volt, mint pl. a Hunyady gróf tarányi juhászatából származóak. Ott volt még Gutor, ahol a gyapjú javításáért oly sokat tett Czilchert Róbert működött. Ott volt Stomfa, Érd, Lovászpatona stb., Büssüről kiállítottak egy bundát, amely a szálátmérő csekélységét illetőleg unikumnak volt mondható. A külföldi gyárosokat ezek a juhászatok érdekelték leginkább. Hazánk a gyapjúkereskedelem terén nemzetközileg elismert ország volt. Gyapjúkiállításának külön pavilont építtetett Coburg herceg, aki merinó, tiszta racka és félvér racka juhokból származó mintákat állított ki. Dicsérettel kell megemlékeznünk a budapesti gyapjúmosó gyár ízlésesen és szakavatottan rendezett kiállításáról is, amely nemcsak hazai juhászatunknak, hanem gyáriparunknak is becsületére vált. Az óriási gépcsarnok mögött terjedelmes pavilon állt a „világkereskedelem" bemutatására. E kiállításban Trieszt mind technikai, mind nemzetgazdászati tekintetben méltóan képviselte az Osztrák-Magyar Monarchiát. A gyapjúkiállításon jól megmutatkozott, hogy melyek a reánk nézve veszélyes versenytársak. Látható volt, hogy Oroszország, Afrika, Amerika jobbára csak fésűs gyapjúinkat veszélyezteti, míg Németország a francia irányra, továbbá az angol húsjuhok tenyésztésére tért át, így kitűnt, hogy posztógyapjú termelésünket bátran folytathatjuk. A külföldi felvevő piachoz igazodva, további erőfeszítéseket tehettünk a merinótenyésztés fejlesztésére. A racka gyapjújának, de különösen testtömegének fejlesztését pedig átengedtük a Királyhágón túl lakóknak. Az 1873. évi bécsi világtárlat gyapjúbemutatóján már feltűnt a legveszélyesebb tengerentúli versenytárs: Ausztrália. Kiállításán meglátszott mind a szakértelem, mind