Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon. I.

Halason a módos parasztok, iparosok, elöljárók a Polgári Olvasókörben, a fiatalok a fonóban és az utcán találkoztak. A kisparasztoknak volt a „48-as kör", de inkább a malmokba jártak helyette. Az öregek be-benéztek a kovács- és bognárműhelybe, de legtöbbször ők is valamelyik szárazmalom kerengőjét választották.

54 Taposómalom A taposómalom alkalmazásának kezdete ismeretlen. Az ókorban már ismerték a taposókerekeket, de nem tudjuk, hogy malmot mióta működtettek vele. Verantius Faustus felsorolja kora ismert malomtípusai közt: „Muelen mit ein Trittrad." A taposókerék az emberi erő és teljesítőképesség maximális kihasználása miatt a középkorban az emberi szenvedés szimbóluma lett. A gályarabság sem volt kegyetlenebb büntetés, mint a keréken végzett végeláthatatian munka.

55 Magyarországon a már említett összeírásokon kívül Kiss Lajos leírásából ismerjük a taposómalmot.

56 E szerint 1858-ig Hódmezővásárhelyen a Kinizsi u. 20. alatt működött Vörös Dániel taposómalma, a szuszimalom, melynek modelljét a múzeumban ma is őrzik. Elve megegyezik az áttételes kézihajtású maloméval. 2 fő része, a taposóhenger és a kövesrendszerű őrlőszerkezet külön helyiségben, a taposó- illetve malomházban állt. 4—5 erős ember 1 óra alatt 1,5 véka (kb. 25-30 kg) búzát őrölt meg rajta. Nevét a munka közben tartott szünetekről kapta, mikor pihenni, „szuszogni" kellett. Feltételezhető egyébként, hogy a Borzsák Ede által Monoron gyűjtött lélekszárító elnevezés szintén az emberi erő kegyetlen kihasználására utal. A szuszimalom működését betiltották, mert „agyonemésztette a malomtipró emberek erőit és testét." Azonban később is előfordult, hogy jószág híján maguk álltak a szárazmalom keringőjébe. így mesélte el ezt Nagy Gyulának egyik adatközlője Orosházán: „Az aratáskor az emberek és lovak a mezőn dolgoztak s csak szombaton este jöttek haza. Hogy a munkából hazaérkezőknek kenyerük, tésztaféléjük legyen, szombatonként az asszonyok összeáütak és befogták magukat a malomba."

57 Bizonyára nem tipikus, de esetenként, szükségben elő-előforduló jelenséggel van itt dolgunk. Hiszen az aratásra való felkészülés teendői közt mindig szerepel az élelemről, így a szükséges lisztről előre való gondoskodás is. Az aratás idejére mindig tartalékoltak egy bizonyos mennyiséget, lehetőleg a Húsvét táján őröltetett utolsó adag gabonából s annak fogytával kerülhetett sor erre a kényszermegoldásra. Tiprómalom A tiprókerék bizonyos szögben, ferdén elhelyezett nagy kerék, melyet az állat felfelé taposva, de helyén nem változtatva hoz mozgásba. Az őrlőszerkezetet a tiprókerék is áttétellel forgatja. Ilyen malomról ír gróf Teleki Dániel, aki Kecskeméten látta 1796-ban: 54. Nagy Czirok L. 1951/52. 55. Endrei 1959. 193. 56. Kiss 1935. 77-84. 57. Nagy 1955.