Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon. I.

MALOMTIPUSOK ÉS A MOLNÁR MESTERSÉG A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON.I* VAJKAI ZSÓFIA Bevezetés A malmok először a gabonaőrlés területén jelentek meg, és hosszú ideig az ember munkáját megkönnyítő egyetien gépet jelentették. Később a gabonamalmok szerkezeti elvét alkalmazták más iparágak is. A forgómozgás, majd pedig az áüati izomerő, a vizi- és szélenergia hasznosítása hihetetlen távlatokat nyitott meg az emberi munka termelékenységének növelése előtt. A malmok történetével foglalkoznak a technika fejlődését tárgyaló munkák.

1 Mint műhelyekről és a molnár mesterségről is több összefoglaló könyv van Európa szerte.

2 A malmokkal foglalkozó szakirodalom harmadik nagy csoportja táplálkozástörténeti munka, és mint a kenyér- és tésztafélék alapanyagának előállító műhelyével foglalkozik velük.

3 A malmokat a hajtóerő szerint szoktuk megkülönböztetni. így hagyományosan ismerünk áUati vagy emberi erővel működő szárazmalmokat, vízimalmokat és szélmalmokat. Évszázadok során mindhárom típusnak számtalan változata alakult ki a helyi adottságoknak és igényeknek megfelelően. A malmok mindvégig megtartották fontosságukat a gabonaőrlésben, de természetesen energiafelvevő szerkezetük más munkagépeket is hajtott: az őrlésen kívül a zúzás és sajtolás elvén alapuló szerkezeteket. Igen változatos a malmok felhasználási területe: őrlés, darálás, hántolás, olajütés, sóőrlés, paprika- és borstörés, kendertörés, kártolás, ványolás, kallás, fűrészelés, kőzúzás, papírgyártás, vízemelés stb. Ezeket a feladatokat azonban általában nem önálló üzemű malmok végezték, hanem a gabonamalom egyik kereke, vagy időszakosan az egész üzem állt rá. Pl. XVI—XVII. századi malmaink közül önálló kásatörő egy sem volt, a kendertörőknek is csak 1/3-a önáUó üzem.

4 Kivételt képeznek természetesen a kallómalmok, amelyeknek 88^a, a fürészmalmok, amelyeknek 67%-a önálló, és az olajütők, amelyek gyakorlatilag teljesen függetleneknek tekinthetők a lisztelő malmoktól.

s *Ezt a tanulmányt, amelynek II. részét következő kötetünkben közöljük, a készülő Magyarság Néprajza előtanulmányként felhasználja. X.Anday 1965., Endrei 1963., Feldhaus 1954., Futó 1947., Makkai 1962., Singer-Holmyard 1957. 2. Bloch 1935., Gille 1954., Gleisberg 1956., Lambrecht 1915., Pongrácz 1967., Takáts 1907. a.b. 3. Maurizio 1927., Rapaics 1934., Kisbán 1966. 4. Bogdán 1967. 316. 5. Bogdán 1967: i. h.