Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban
Táncsics tszcs-nél — még az 1—2 pár igásállat ellátásához elegendő készlet sem állt rendelkezésre az induláskor. 98 A már 1948—49-ben is jelentős takarmányhiány az 1950-es, majd a termelőszövetkezeti várossá válást követő állományfejlesztés nyomán fokozódott. Mind nagyobb szükség volt takarmány vásárlására. Erre azonban a közös gazdaságoknak többnyire nem volt fedezete. A vásárlások zöme hitelből történt. Az ilyen célra igénybevett kölcsönök mind nagyobbak lettek. Túrkevén 1949 tavaszán a Vörös Csillag tszcs 10 000 Ft takarmányhitelt vett fel, a - már önálló - Táncsics tsz 1951 második felében 32 417,5 Ft-ot, a Vörös Csillag tsz 1954 elején az 1,3 millió Ft-os takarmánybeszerzés fedezetét szintén nagyobbrészt hitelből biztosította. 99 A többnyire hitelből vásárolt mennyiséggel együtt is igen szűkös volt a takarmánykészlet. Ennek következtében a minőségi követelmények háttérbe szorultak, aminek az állatok erő- és egészségi állapotára, valamint termelőképességére káros hatásai voltak. A korabeli állatorvosi jelentések sorozatosan jelölték meg a betegségek okaként a rossz takarmányozást. A meglevő'készletek mennyiségi és minőségi hiányosságai gyakorlatilag lehetetlenné tették a többször megkísérelt egyedi takarmányozás bevezetését Az állatok etetését jobbára nem a tenyésztői megfontolások, hanem a kényszerhatások szabályozták. A hitelforrások lététől és a beszerzési lehetőségektől függően esetlegesen rendelkezésre álló, vásárolt abrakot, szénát, lucernát a szövetkezetek többnyire minőségi takarmányként használták fel, noha annak minősége sok esetben nem indokolta ezt. Tömegtakarmányt főleg a növénytermelés melléktermékei adtak. A takarmányozás színvonala évekig nem haladta meg az egykori parasztgazdaságokét. A módszerek is jobbára azonosak vagy hasonlóak voltak. A takarmányozás technikájában a kezdeti időszakban a legfontosabb, előremutató változást a silóetetés elterjedése jelentette. Silót a termelőszövetkezeti gazdaságokban már a kezdeti időszakban is készítettek. Sőt, Kisújszálláson a tszcs-ket megelőzve már a földmű vesszövetkeze t is épített betonsilót, ami később az Ady tszcs birtokába került. 100 Karcagra vonatkozólag is van olyan feljegyzés, amely szerint a hároméves terv első évében szövetkezeti beruházásban siló épült. 101 A termelőszövetkezeti csoportok közül elsőként a túrkevei Vörös Csillag és a kisújszállási Petőfi tszcs-ben készült szilárdépítményű siló 1949 nyarán 102 Az építkezés költségeit — a Vörös Csillag esetében 6000 Ft-ot — hosszúlejáratú hitelből fedezték. 103 A következő években sorozatosan épültek az újabb termelőszövetkezeti silók. Az 1951-ben létesített betonsilók befogadóképessége Túrkevén 3575 m 3 , Kisújszálláson 450 m 3 , Mezőtúron 750 m 3 volt. 104 98. Uo. 99. UMKL FM Tsz. Fó'o. Szolnok m. 1949 Túrkeve, SZML TVTVB Mg. o. 626/1952 és 625/1954 100. SZML MEZIG 1201/1949 és MSZMP MB A. 39/2/198. 101. SZML Karcag közigazgatási 190/1949 102. SZML MEZIG 2361/1949 103. Dátum nélküli kimutatás a túrkevei tszcs-k hiteltartozásairól. A túrkevei művelődési ház gyűjteményében. 104. MSZMP MB A. 39/2/207.
