Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Takács Imre: Búzatermelésünk állami átszervezése az 1930-as években

vétlen környékén levő 25 megnevezett helységben a finom lisztet (O-ás lisztet és búzadarát), továbbá a finom búzalisztből készült száraz tésztákat (tarhonyát, makarónit, szárított levestésztákat) lisztjegy ellenében, illetve hatósági engedéllyel volt csak szabad forgalomba hozni. Majd egymásután jelentek meg a terményigénybevétellel kapcsolatos rendeletek: a 4500/1941. M. E. sz. r. az 1941. évi termésű gabona- és lisztforgalom szabályozásáról, az 5770/1941 .M.E. sz. r. a gabonafeleslegek beszolgáltatásáról és a kormányrendeletekben kapott felhatalmazás alapján november 15-én kiadott 777 000/1941. KM. sz. r. a gazdaságok elszámoltatásáról. *** Búzánk minőségének további javítására az 1931—1937. évi állami vetőmagcsere akció szerényebb folytatásaként annyi mégis történt, hogy a Földmívelésügyi Minisztérium az ismételten megnagyobbodott területű ország termelői között 1938-ban 98 510,1939-ben 139 704 és 1940-ben 100 700 q kiváló minőségű búzavetőmagot osztatott ki.

45 1940 után az akciót a visszakerült kelet-magyarországi és észak-erdélyi területekre is kiterjesztették, ahol azután a külterjesebb erdélyi viszonyok között jól bevált Odvosi 241. sz. búzát is bevonva az akcióba, szintén megkezdték a nemesített vetőmagvak szaporítását. A bábolnai, a kompolti és a mezőhegyesi állami növénynemesítő telepen előállított minőségi vetőmagvak (vetőgumó) kiosztása a búzán kívül kiterjedt a zabra, a rozsra, az őszi árpára, a kukoricára, a burgonyára, a gyöngybabra, a rost- és az olajlenre, a kenderre, a sima bükkönyre, a takarmányrépára és egyebekre is. Ugyancsak a szántóföldi termelés színvonalának emelését célozta az Országos Növénytermelési Hivatal feladatkörének decentralizálása. Ezt az intézkedést az a körülmény indokolta, hogy amíg állattenyésztésünk a különféle ellenőrző és törzskönyvelő hivatalos szervek működése folytán az 1930-as években örvendetesen fejlődött, addig szántóföldi növényeink termése minőségüeg gyakran kifogásolható volt és mennyiségében az elérhető termésátlagoknak alatta maradt, továbbá a termesztett növényféleségek nem alkalmazkodtak eléggé a piaci kívánalmakhoz. Ezért 1940 elején a Földmívelésügyi Minisztérium az ország területét a mezőgazdasági kamarai kerületeknek megfelelő termelési körzetekre osztotta be és mindegyiknek élére a gazdasági felügyelői karból egy-egy növénytermelési körzeti előadót állított. Ezeknek a szaktisztviselőknek feladata lett körzetük növénytermelési viszonyainak tüzetes megismerése, ott a termelési adatok összegyűjtése és azoknak a területeknek a felkutatása, ahol a növénytermesztés kiküszöbölhető okok miatt mennyiségi vagy minőségi szempontból nem érte el a megkívánható mértéket. Javaslatot is kellett tenniük a feltárt hibák mielőbbi felszámolására. Ezzel a gazdasági felügyelői szolgálatban az állattenyésztésieknél addig kevésbé figyelembe vett növénytermesztési érdekek hathatósabb képviseletére is történt intézkedés. Búzatermesztésünk szempontjából is rendkívül nagy jelentősége volt a gazdasági haszonnövények vetőmagjai forgalmának szabályozásáról szóló 2550/1941. M. E. sz. kormányrendelet (a fajtavédelmi rendelet) és az ennek végrehajtási rendelkezéseit tartalmazó 257 700/1941. F.M. sz. miniszteri rendelet kiadásának. E jogszabályok az utántermesztett vetőmagvaknak fajtanévvel való forgalmazását tütották. Az, aki nem volt AS.Pataky E. 1943. 284.