Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Takács Imre: Búzatermelésünk állami átszervezése az 1930-as években

1014-es és a Székács-búzák terjedtek el. Országos viszonylatban javult a búza minősége, de a termésátlagok is emelkedtek. A világpiacon búzáink visszaszerezték versenyképességüket, minőségileg a világpiaci átlagos szintet meg is haladták. Mint említettük, az 1920-as évek második felétől kezdve egykori külföldi piacainkat elárasztották a legkülönfélébb idegen származású búzák őrleményei. Ausztria és Csehszlovákia piacain az ott termett, valamint az amerikai búza lisztjén kívül csakhamar megjelent a jugoszláv, román, bolgár, francia, olasz stb., sőt a mandzsúriai liszt is. Ezeket a versenytársakat évek összehangolt munkájával nagyrészt sikerült a közeli külföldi piacokról kiszorítanunk, főként azzal, hogy régi kereskedelmi kapcsolatainknál fogva ott jobban ismertük a helyi viszonyokat és szokásokat, mint mások, és mind őrlési módszereinkkel, mind eladási feltételeinkkel jobban alkalmazkodhattunk a vevők kívánalmaihoz.

41 A tökéletes magyar malomtechnikával és megbízható, egyenletes minőségű szállítmányainkkal visszahódítottuk egykori vevőink túlnyomó részét. Abban, hogy kiviteli piacainkon a magyar búza és liszt kitűnő minőségét megint mindinkább elismerték, része volt annak is, hogy 1934. szeptember 1-től kezdődően a földművelésügyi miniszter bevezette az exportálni kívánt liszt márkázását (minőségi értékjelzését), ami a külföldi vásárlóknak lehetővé tette, hogy a kívánt lisztminőséget állami bizonylattal garantáltan mindenkor változatlan belső értékkel szerezhessék be.

42 Hasonló szerepe volt a Külkereskedelmi Hivatal állandó búzaminőségi eUenőrzésének is, amely 1936 óta valamennyi külföldre szállítandó búzatételre kiterjedt. A Külkereskedelmi Hivatal a határállomásokon a kiviteU búzaszállítmányokból mintát vétetett, ezeket a Gabona- és Lisztkísérleti Állomással megvizsgáltatta, és a meg nem felelő küldeményeket visszatartotta. Ez is szerepet játszott abban, hogy az európai búzák közül csakhamar újra a magyar búza szolgáltatta a sütőiparnak a legértékesebb lisztet. Az 1945 előtti magyar mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb értékgyarapodása annak a tervszerű munkának volt köszönhető, amelyet földművelésügyi kormányzatunk az ország búzatermelésének jövőjéért az 1931-1937. években oly szervezetten kifejtett.*

3 Aláhúzza ennek jelentőségét az a körülmény, hogy az ország területének 60%-a szántóföld volt, és ennek 27%-án (az egész terület 16%-án) búzát termesztettek. Kétségtelen az is, hogy a búza exportfeleslegeinek minőségi egységesítése terén elért eredmény aligha következett volna be, ha az 1929 őszén kibontakozott agrárválság, amely a búzát érintette a legnagyobb mértékben, az állami beavatkozást nem sürgette volna. Talán 41. Itt említjük, hogy a takarmányozás nehézségeinek enyhítésére a földművelésügyi miniszter 1939-ben az állami készletből eozinnal megfestett búza forgalombahozatalát határozta el és az eozinált búzának az állattenyésztő vagy hizlaló gazdaságok közötti szétosztásával a Futurát bízta meg. Az eozinált búza csak állati takarmányozás célját szolgálhatta, másként való felhasználását büntették. 42. A liszt márkázásánál Magyarországon a nem kötelező rendszert vezették be. A Gabona- és Lisztkísérleti Állomás, valamint az erre felhatalmazott más állami szakintézetek tanusítójegy alkalmazásával igazolhatták a liszt minőségét, ha ez a kívánt fokot elérte vagy minőségüeg megfelelt valamely előre bejelentett típusnak. 43. A mezőgazdasági termények minőségét javító állami akciók közül időrendben első volt az 1923-ban kezdődött burgonyavetőgumó akció, amely viszonylag rövid idő alatt 10-12-re csökkentette a nálunk korábban termesztett száznál több burgonyafajta számát és az ország területét e fajták szerint termelési körzetekre osztotta be.