Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

Az említett címtárban szintén felsorolt 929 magyarországi őstermelő közül pedig csupán 18 hirdette magáról, hogy baromfit és baromfitermékeket is bocsát áruba, míg a 88 horvát-szia vonországi őstermelő közül mindössze kettőnél szerepel valamilyen baromfitermék.

81 Ugyancsak a Kereskedelmi Múzeumnak egy század eleji, Kiviteli áruk csomagolása című másik kiadványa részletesen ismerteti az élő és a leölt baromfi, a libamáj, a libazsír, a tojás és a toll szakszerű csomagolásának teclinikáját, az áru szállíthatóságának állategészségügyi feltételeit, továbbá a rendeltetési országok átvevőinek az áru csomagolására vonatkozó kívánságait. Ez a kiadvány mindössze egy, a célszerű csomagolásról informáló és baromfitermékeket is forgalmazó vállalkozó nevét és címét (Benedek József, Nagykőrös) közli.

82 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület félhivatalos kiadásában, — Buday Barna és Konkoly Thege Sándor szerkesztéséber — 1912-ben megjelent mezőgazdasági kalauzban a népies állattenyésztésről szóló adatokat az állami állatorvosi kar szolgáltatta. A felsorolt 135 olyan község közül, ahol jelentékeny baromfitenyésztés volt, e kiadvány hétnél tünteti fel az exportot. Eszerint tyúkot, csirkét főként Orosházáról és Kecskemétről, hízott libát Kábáról, Tetétlenről és Földesről, fehér pulykát Kecskemétről, tojást pedig Békéscsabáról, Orosházáról és Zsibóról szállítottak külföldre; a Sopron megyei kapuvári járásból faluzó tyúkászok — ugyanúgy, mint régen — szekereken Bécsbe vitték az eladó baromfit és tojást.

83 Az első világháború előtti évtizedekben számos nagy baromfikereskedő, feldolgozó és -exportáló cég működött kevés kivétellel az Alföldön.

84 Többségükben az 1870—1890. években alapított ezeknek a cégeknek a kivitelben jól értékesülő árut előállító baromfihizlaló, -feldolgozó és -exportáló telepein azonban nem gyári, hanem túlnyomóan manufaktúra jellegű kisüzemi módszerekkel folytatták az árutermelést, számottevő munkát adva a helyi lakosság szegényebb rétegeinek.

85 Baromfin és tojáson kívül e cégek vadat és friss gyümölcsöt is felvásároltak és exportáltak. Ezzel szemben a Dunántúlon sok apró cég a tojásgyűjtéssel és -exportálással foglalkozott. A dunántúli tojás minősége általában jobban megfelelt a nyugati fogyasztók ízlésének, mint az Alföld elmaradottabb gazdasági viszonyai között termelt tojásé. A falvak és a tanyák népe többnyire ki volt szolgáltatva élelmes felvásárlók és vándorkofák kényének-kedvének. Ennek visszaszorítására a Földmívelésügyi Minisztérium és a Kereskedelemügyi Minisztérium anyagi és erkölcsi támogatásával 1892-ben alapították 81. Kiviteli címtár. 1904. 82. Bálinti. 1910. 10. 83. Mezőgazdasági kalauz. 1912. 222-226. 84. E cégek közül a következők voltak ismertebbek: Benedek József és Fia (1870. Nagykőrös), Anton Hirschfeld (1870. Wien-Galgócz-Budapest-Strassburg-Paris), Neu Gyula (1870. Nagykőrös), Schneider Ignác (1876. Kiskunhalas), Hungerleider Testvérek (1880. Orosháza), Popper (1882. Nagy szentmiklós), Clauss, öhlschläger és Frigor (1890. Orosháza), Hartmann és Co. (1890. Szabadka), Kemény Testvérek (1890. Nagyszalonta), Rosenberg Rudolf (1890. Zombor), Bernardinelli (1896. Orosháza), Magyar Gazdák Vásárcsarnokellátó Szövetkezete (1896. Budapest), Ogrisek Antal és Fia (1896. Hódság), „Hangya" Szövetkezet (1898. Budapest), Colpi, Mezena, Lucio Bampa, Figli de Giovanni Grigolon (1900. Orosháza), Felder (1900, Somogydöröcske, 1906-tól Tab) (100 éves. .. 1970. 12-27. BI). S5.KissP. 1977. 249. BI