Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Kovács Miklós: Adatok a takarékmagtárakról

zinok, katonai magtárak jórésze pedig fokozatosan polgári kezelésbe került. Közülük sok pangott, idővel meg is szűnt.

9 Ezzel lezárult a magtárak közhasznú szerepének az első szakasza: a katonai magtárhálózat országos jelentősége. Ebben az időszakban már - főleg a XVIII. és XIX. századforduló táján - a községekben is alakultak magtárak a helyi szükséglet kielégítésére. Ezek általában nem voltak hoszszú életűek, ha korábban nem, a szabadságharc eseményei következtében 1848-ban vagy 1849-ben megszűntek. A hatóságok is kísérleteztek a katonai magazinok átvételével, üyen központi magtárak üzemeltetésével, hogy azok továbbra is kifejthessék jótékony hatásukat. Nem számoltak azonban a „katonai" ügyintézéssel, a katonaságnak a nehézségek legyőzésére alkalmasabb, mert fegyelemmel összetartott s haszonra nem törő szervezetével. Átvétele után nehézkessé vált a volt katonai magtár kezelése, ügyintézése. Nem is terjedt el országosan. Partiumbeli adatok szerint Kővárvidéken 1815-ben és 1917-ben alakultak helyi magtárak. 1840-ben a magtárak „eladattak"; 1848-ban az adatok elégtek. Szatmár megyében 1831-ben megyei magtár alakíttatott. Ez 1842-ben megszűnt,,Részlet eladásából az avasi kerület szúkölködőinek kiosztatott". Ebben a megyében ,,Ercsi Farkas buzgó ságára kezdtek" helyi magtárak alakulni 1843-ban és 1846-ban 170 községben. A megalakultak 1849ben „községi közös tulajdonként feloszlattak". Szabolcs megyében a „tehetősebbek ajánlatából 1848-ban alakultak magtárak. De a ,közbejött zavarok közt részint rendetlen kezelés, elhanyagolás következtében végképp elenyésztek", a „nép nem esmérte fel" a jelentőségüket.

10 Némely megye a katonai magazinokhoz hasonló járási vagy megyei magtárak létesítésével kívánt gondoskodni a kenyérről, ha országos vagy helyi rossz termés vagy pedig járvány, pl. az 1772. évi kolera ellátási gondokat okozott. A példaképül szolgáló katonai magazinok azonban állandóan üzemeltek, s így azonnal adhattak segítséget, míg a baj jelentkezésekor szervezett központi magtárak a segítséggel sokszor elkéstek. Állandó üzemeltetésük pedig nehézkes és körülményes volt, s különös gondot okozott a fennmaradó készlet megmentése, értékesítése. Egyházi oldalról is elég korán foglalkoztak központi jellegű magtárak létesítésével. De ezek inkább állandó emberbaráti célt szolgáltak s jótékonyságra alapíttattak. így pl. Koller Ignác veszprémi megyéspüspök 1770 táján a szegények számára gabonaraktárt és árvaházat is alapított.

11 A második fejlődési szakaszként felfogható országos magtárhálózat a XVIII—XIX. századfordulón alakult ki. Nem volt egységes szervezetű és működésű az efféle magtárak hálózata, és azok kialakításában nagy szerepe volt a hatóságoknak is. Takarékmagtárak „nem léteznek" összesen 26 megyében. Ilyenek a Jász-kún kerület, Sopron, Mosón, Győr, Pozsony, Bács, Szabolcs, Csanád és a helyvidéki megyék. A helytartótanács egy későbbi összegezésében a „takarék magtárak alapításáról" a következő sorok olvashatók: „Ha fenn érintett megyékben eddig takarék magtárok fel nem állíttattak, ennek oka részint az ennek előttei hatóságoknak az ügy iránti részvétlenségben, részint azon körülményben kere9. OL K-168, ált. oszt. 1888. év 1.1. - 34224/1888 FIK 10. OL K-168, ált. oszt. 1888. év 1.1. - 43562/1864 Ht. 11. H-Sz:i. m. 400. o.