Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

Ugy tűnik, hogy a tőzsérek a 18 században a Bécsbe irányuló marhakivitel során 10—12%-os haszonnal számolhatnak. Ez az export jelentős tömegű forgótőkét tételezett fel, mely az üzlet lebonyolítása után, többnyire két hónapon belül, visszaáramlott a hitelezőhöz. Összegezve a fenti példákat, vizsgáljuk meg a tőke és a hozam arányát, valamint annak ezüstértékét. 13. tábla Egy hízott ökör kereskedelmi haszna idő m. Ft ezüstg. a befektetett tőke %-ában 1712 2,80 35,0 12,3 1758 11,25 131,5 17,6 1770 8,18 95,6 12,8 1770/73 4,50 52,6 9,4 1758-ban a hozam jóval magasabb az átlagosnál, mert a költség nagysága ismeretlen. Az 1770-73-as periódusban elért haszon lényegesen alacsonyabb, mint az 1770-es évi országosnak tekinthető haszonkulcs, mert a bécsi Húsigazgatóság minden erővel igyekezett korlátozni a magyar tőzsérek, a győri Habermayer fivérek, kereskedelmi nyereségét.

29 Átlagosan, a 18. század második felében, a marhaexportőrök minden kivitt nehéz ökrön 90-100 gramm ezüstöt kerestek — tisztán! A már említett Habermayer-testvérek évi 36 000 hízott ökör szállítására vállalkoztak, darabonként 6,3 mázsa élősúlyban. Az üzletvolumen évi 1 millió tallért tett ki, ami még az alacsony profitráta mellett is, évente 81 000 tallér haszonnal járt. Ennek nemesfém-értéke kb. 2 tonna ezüsttel volt azonos, de a korabeli teljes magyar állatkivitel értéke e volumen háromszorosát tette ki. Végül utalnunk kell arra a körülményre, hogy még a leggazdagabb kereskedők sem tudtak ilyen óriási forgótőkét felhajtani. A már többször említett Habermayer-fivérek pl. az évi 1 millió talléros forgalmi érték egy részét előleg formájában kifizették a termelőknek, akik így állataikat jórészt hitelbe adták át a Habermayerek helyi megbízottjának. A bécsi Húsigazgatóság viszont csak akkor fizetett a Habermayereknek, amidőn a bécsi mészárosok az átvett ökröket neki már kifizették. Csak ezután tudta a magyar kereskedőtársaság saját felvásárlóival és a termelőkkel szembeni adósságait kiegyenlíteni. Ez a hitellánc, mely milliós exportüzletek lebonyolítására is alkalmas volt, igen érzékenyen reagált a kölcsönös bizalomra, a szóbeli megállapodások és a határidők betartására. A legenyhébb bizalmi krízisnél megingott az egész rendszer, miként az 1773 januárjában is történt, amikor a bécsi monopolszervezet, a Húsigazgatóság, fizetésképtelenné vált. Ennek nyomán 68 „marhakereskedő, akiktől a Habermayer társaság a magyar királyságban hitelre szokott ökröt vásárolni" 370 000 forint kárt szenvedett, melynek megtérítését, ezek a 29. Lásd a 28. jegyzet.