Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

hitelezők („creditores"), a M. Kir. Udvari Kancellária támogatásával, az uralkodótól kérték.

30 IV. Marhaexport: volumen és kereskedelmi mérleg Az eddigiek során áttekintettük a belső piacon lebonyolódó marhakereskedelem élősúly- és árviszonyait s igyekeztünk a haszon alakulását és a fejlődés menetét konkrét adatokkal alátámasztani. Megvizsgáltuk a marhakivitel előkészítésének kérdéseit az országhatáron belül: a felvásárlás és a hajtás megszervezését, az élősúly és az árstruktúra problémáit, továbbá a rezsiköltség és a haszon alakulását a marhakereskedőknél. Jelen fejezetben a magyar marhakivitel nemzetközi jelentőségével, annak az ország gazdasági életére gyakorolt hatásával és visszahatásával, valamint a kereskedelmi mérleg alakulásával kívánunk foglalkozni. Mindenekelőtt e témakör speciális forrásadottságait kell figyelembe vennünk. A 16. század közepéig csupán különféle források utalásaiból értesülünk a magyar ökörkivitel tényéről és jelentőségéről, majd az 1540-es évektől kezdve már rendelkezésünkre állnak a vámnaplók, melyek közlik a hízott ökrök után fizetendő vám pénzvolumenét. E forráscsoport már statisztikai értékű vizsgálódást is lehetővé tesz, bár csupán minimo calculo jelleggel. Ugyanis számos magyar, nürnbergi és olasz nagykereskedő a Királyi Kamarának nyújtott kölcsönök fejében időszakos vámmentességet kapott s így tízezerszám hajtott ki marhát a határon, anélkül, hogy azokat a vámnaplók feltüntetnék. 1592-ben pl. az ökörkivitel 26 500, 1595-ben pedig 33 000 darabbal volt nagyobb, mint az a vámnaplók alapján megállapítható.

31 A tömeges marhaexport első említése — a kutatás pillanatnyi helyzete szerint 1358-ból származik és egy nürnbergi nagykereskedő budai ökörvásárlásáról és -exportjáról tudósít.

32 Később, a 15. század második felében már Bázel (1473) és Köln(1492)piacain is megjelennek a magyar ökrök.

33 1493-ban II. Ulászló magyar király Zsigmond osztrák herceggel szemben fennálló tartozását magyar ökrök szállításával egyenlítette ki.

34 A 16. század elején a magyar marhakivitel egy jelentős része, átlagosan évi 50 ooo db, már Velencébe irányult. Egyedül a villachi állatkereskedő társaság, mely Miksa császártól exportkedvezményeket kapott,évente 13 000 magyar ökröt hajtott 1512 és 1517 között Velencébe.

35 Az utóbbi évek kutatási eredményei nyomán most már többé-kevésbé világos áttekintésünk van a 16. századi marhakivitel volumenéről és értékéről.

36 Számszerűleg, mint azt a vámnaplók igazolják, az évi marhakivitel a szükséglet szerint 100 000-200 000 darabra 30. „universi üli intra Regnum Hungáriáé boum quaestores, a quibus Habermayeriana societas erga creditum pecora desumebat". UK2 1773. No 323. 31. Kazimir 1978. 32. __/_7 1965. 33. Vogt 1974. 34. MGSZ 1900. 90. 35. Pickl 1973. 144. 36. Prick 1er 1971.