Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

A tokaji váruradalom esetében és ez jellemző kelet-magyarországi példa, összesen 954 marhát vásároltak fel. E vágóállomány kétharmadát (66,0%) tehenek alkották. A tinók aránya (18,5%) megközelíti az állomány egyötödét, az ökröké viszont csupán 15,5%.*

0 A vágóállomány összetételét egyértelműen a tehenek túlsúlya határozta meg. Bár egyes városok — pl. Sopron vagy Kassa — mészárszékein javarészt ökröket vágtak, az ország belső piacain zömmel csak tehénhúst mértek ki. Ezt a körülményt a 18. században kormánykörökben is hangsúlyozták. Ahhoz, hogy az állomány eltérő összetételének az árak alakulására gyakorolt hatását lemérhessük, tájékozódnunk kell a tehenek átlagos élősúlyáról. 4. tábla A tehenek élősúly változása, 1565-1677

11 (súlyozott átlagok) hely idő db-szám átlagos élősúly, kg 1. öt uradalmi mészárszék, Tokaj 1567 170 193,4 2. bitang marha, Tokaj 1567 30 152,6 3. katonai húsellátás, 1565tokaji uradalom 1567 630 170,6 4. uradalmi mészárszék, Nagykároly oppidum 1675 7 201,6 5. örökölt marha, Nagykároly oppidum 1675 1 181,4 6. uradalmi mészárszék, Nagykároly oppidum 1676 7 226,0 7. örökölt marha, Nagykároly oppidum 1676 5 133,9 8. uradalmi mészárszék, Nagykároly oppidum 1677 12 235,0 9. örökölt marha, Nagykároly oppidum 1677 2 169,0 A táblázaton szereplő 16-17. századi adatok szerint 864 tehén átlagos élősúlya 175,8 kg. Ugy tűnik, hogy a vizsgált két évszázadban nincs olyan súlygyarapodásnak nyoma, ami a tenyésztés fejlődésére utalna a közbeeső időszakban. A leromlott állapotú, ún. „hitvány" tehenek átlagos élősúlya csak 1,5 mázsa, míg a nehezebb vágóállatoké 1,8-1,9 mázsa körül mozgott. A tehénállomány élősúlyára vonatkozó források Kelet-Magyarországból származnak, míg az alföldi, vagy nyugati régió helyzetét illetően még hiányoznak a konkrét adatok. 10. Lásd a 9. jegyzet. 11. T 1565-1567 és K 1675-1677.