Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

elleni szektás nyomással, a vezetés bizonytalanságaival, a falusi osztályharc szükségen túli feszítésével, a tsz-ek vezetésének és szervezetének bizonytalanságaival. A szövetkezeti csoportok és önálló termelőszövetkezetek fejlődésének problémái a nagyüzemi állattenyésztés kialakításában különösen erősen megmutatkoztak. A tagság által bevitt állatok minőségi problémáitól, a férőhelyek, elletők, fiaztatók hiányosságain keresztül a takarmányellátás krónikus nehézségéig sorolják fel a szövetkezetek történetírói a közös állattenyésztés fejlődésének súlyos nehézségeit ebben a korszakban. A termelőszövetkezetek állattenyésztése szétszórt volt, rossz minőségű épületekben, lényegében kisüzemi technológiával dolgoztak. A nagy elhullás és a gyenge takarmányozás eleve megakadályozta a jövedelmező állattenyésztést és állati termék termelést. A termelőszövetkezetekben ebben a korszakban nem sikerült a nagyüzemmé válást annyira előbbre vinni, hogy egyértelműen bebizonyosodjék a szövetkezeti nagyüzemek fölénye a kisüzemekkel szemben. Az 1953. évi, majd az 1956. évi kilépések tapasztalatai bebizonyították, hogy a mozgalom megerősödését számos politikai és gazdasági körülmény gátolta. A szövetkezeti nagyüzemek növekedésének súlyos nehézségei mellett azonban mégis felhalmozódtak ebben a korszakban olyan tényezők, amelyek a termelőszövetkezetek továbbfejlődésének alapjává váltak. A szövetkezettörténeti munkák tanulságaként ezek a tényezők hosszabb történeti távból tekintve a szövetkezeti mozgalom egészének és a nagyüzemmé válásnak egyaránt olyan építőelemeivé váltak, amelyekre az 1957 utáni szövetkezetépítés támaszkodhatott. Ezek a tényezők röviden a következőkben foglalhatók össze: - tapasztalati bizonyítást nyert a szövetkezeti elvek (önkéntesség, fokozatosság, állami támogatás) konzekvens alkalmazásának fontossága és szükségessége a termelőszövetkezeti mozgalomban. - A szövetkezeti gondolat és a közös gazdálkodás gyökeret eresztett a termelőszövetkezeti tagok volt agrárproletár és szegényparaszti rétegeiben. - A termelőszövetkezetekben a súlyos fejlődési problémák ellenére olyan tapasztalatok jöttek létre (a termelőerőkben és a termelési viszonyokban egyaránt), amelyek a magyar parasztság érdekeivel egyező későbbi agrárpolitika alapján már nagyüzemi eredményekben realizálódtak. - A termelőszövetkezetek megtanulták a közös tevékenység megszervezésének alapelemeit (üzemi és munkaszervezeti fejlődés), a nagyüzemi gépesített technológiák előnyeit és velük együtt a megoldásra váró problémákat. - Létrejöttek a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés alapjai, szervezeti keretei és azok hasznosí'ásának minimális tapasztalatai. A vázolt történeti szakaszban lerakták a termelőszövetkezeti nagyüzem működésének alapjait, megteremtették a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsításához a szükséges szervezeti feltételeket. A termelőszövetkezetek többségében jelentkező fejlődést gátló tényezők mellett a termelőszövetkezetek egy részében már ebben a fejlődési szakaszban a nagyüzemi termelés fölényét és példáját is sikerült bebizonyítani.