Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

Nagyüzemmé válás a szocialista átszervezés befejezésének időszakában A politikai konszolidálódás a párt 1957. évi agrárpolitikai tézisein nyugvó agrár-és szövetkezetpolitika együttesen olyan termelőszövetkezeti elő tapasztalatokkal találkozott, amelyekre építve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejező szakasza kialakulhatott. A párt agrárpolitikai tézisei nemcsak a korábbi hibák felszámolását határozták el, hanem kimondták, hogy a nagyüzemi átszervezés a mezőgazdasági termelőerők fejlesztésének fő módszere s ennek során a termelőszövetkezeteknek be kell bizonyítaniuk a korszerű nagyüzemek ksigazdaságokkal szembeni fölényét. A párt politikájának fő célkitűzése, hogy úgy kell végrehajtani a tömeges kollektivizálást, hogy a termelés ne essen viszsza, ne csökkenjen. A szocialista átszervezés befejezése gyakorlatilag 1958 végén indult meg. Előtte két évig a politikai konszolidáció mellett a termelőszövetkezetek rendezték soraikat. Az 1956-ban feloszlott termelőszövetkezetek egy része újra alakult, a gyenge szövetkezetek közül többet megszüntettek, sok kisterületű gazdaság egyesült, a tagság közül is sokan változtattak termelőszövetkezetet. Az 1957-1958. éveket sokan a termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági megerősödésével jellemzik. Valóban javultak a tervezési, vezetési és szervezési feltételek és módszerek. Gondot fordítottak a testületi vezetés és a személyi felelősség hatásköri problémáinak rendezésére. A tagság érdekeltségének javítására a munkaegység rendszert a készpénzelőlegezés fejlesztésével ösztönzőbb díjazási és premizálási módszerekkel javították. Ez az anyagi érdekeltség fokozása irányában hatott a termelés növelésével összhangban. A termelőszövetkezetek fejlődésével, a vállalati és szövetkezeti feladatokkal, valamint azok gazdaságpolitikai kapcsolatával összefüggő elméleti és gyakorlati kérdések egész sora merült fel ezekben az években. Többek között pl. az önkéntesség és spontaneitás szétválasztásának szükségessége, az átszervezés folyamatának és befejezésének kérdései, az érdekeltség problémái, a kedvezőtlen adottságú gazdaságok támogatásának módszerei, a maradványelv és a munkaegységrendszer hiányosságai, a gépállomásokkal való kapcsolatban azok elégtelen, nem időben végzett munkája, a hitel és azeladósodás stb. Ezek közül néhány vagy ezekben az években, vagy az átszervezés befejezéséig, 1961 végéig rendezést nyert és ez elősegítette a kollektivizálás befejezését. Éppen ezért célszerű tsz-történeti szempontból az 1957. és 1958. évet is a szocialista átszervezés befejezésének történeti korszakához sorolni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését meghatározó elvi és gyakorlati feltételek között több a nagyüzemi termelés, a nagyüzemmé válás és a termelőszövetkezet vállalati jegyeinek erősítését szolgálta. Ha nem választjuk szét az elvi és a gyakorlatban többé-kevésbé megteremtett feltételeket, akkor azok közül a következőket emelhetjük ki: - az átszervezés fő termelőszövetkezeti típusa a mezőgazdasági termelőszövetkezet lett, ez a fő vállalatgazdálkodási vonásokat is meghatározta a szövetkezők többsége számára. - Lényeges előrelépés volt a tsz-ek vezetőinek demokratikus megválasztása (saját faluból, saját maguk közül)