Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

valamint a feltétlenül szükséges, minimális ipari háttér megteremtése lehetővé tette a termelőszövetkezeti mozgalom 1949-től kezdődő gyorsabb fejlődését. A nagyüzemmé válás a szocialista átszervezés első szakaszában A termelőszövetkezeti mozgalom hívei a mezőgazdaság szocialista átalakításának első éveiben (1949-1950) jogosan voltak elégedettek, hiszen 1949 végén 1367, egy évvel később pedig 2185 termelőszövetkezetet tartottak számon.* Az 1950. év végén bejegyzett termelőszövetkezetek tagjainak száma majdnem 120ezer fő volt, összes területük 444 ezer hektárt tett ki. A nagyüzemi gazdálkodás minimális anyagi feltételei megteremtését határozták el ekkor vezető párt- és állami szervezeteink. A hároméves terv sikeres teljesítése mögött a mezőgazdaság termelőeszközeit előállító ipar fejlődése is észrevehető volt. Az állami támogatás konkrét anyagi juttatásokban mutatkozott meg. A termelőszövetkezetek tartalékföldeket, épületeket, felszerelési tárgyakat, tenyész- és haszonállatokat kaptak, fejlesztési, állatvásárlási és egyéb üzemviteli hiteleket vehettek igénybe. Az első években jelentősek voltak a terménybeszolgáltatási kedvezmények is. 1950 végén már 361 gépállomás 6730 traktorral és egyéb gépekkel segítette a termelőszövetkezeteket. A gépállomásokra koncentrált mezőgazdasági szakemberek szakmai segítsége igen jelentősnek ígérkezett. A Földművelésügyi Minisztérium termelőszövetkezeti főosztálya elkészítette a munkaegységkönyvet 1949 márciusában. Ez magában foglalta a munkák normáit, osztálybasorolásukat és az értük járó munkaegységeket. A következő években ez vált a tsz-ekben a munkadíjazás alapjává. A táblás müvelés, a műtrágyázás nagy mértékű fokozása, a vetőmaggal és szaporító anyaggal való ellátás javulása is jelentős eredményeket ígért. Az állami gazdaságok szakmai támogatása és példája is a nagyüzemi gazdálkodás jegyeinek erősítése irányába hatott. A felsorolt változások kapcsán a termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának feltételei erősödtek, ezért várható volt, hogy ennek eredményei is megmutatkoznak. A nagyüzemi gazdálkodás kialakítására és megszervezésére fordított anyagi és szellemi erők biztosítása tehát a későbbi eredmények ígéretét is magukban hordozták. Az eredmények azonban elmaradtak. Ebben azonban politikai és egyben gazdaságpolitikai hibák játszották a főszerepet és az ezekből eredő szövetkezeti szervezési, vezetési és mozgalmi hiányosságok, amelyek 1950—1953 között erősen felhalmozódtak. Az említett általános politikai és gazdaságpolitikai hibák részletes vizsgálata e rövid tanulmányban nem lehet célunk. Ehelyett a nagyüzemmé válást érintő és jellemző pozitív és negatív vonásokat, a fontosabb tényezőket foglaljuk össze röviden az egész fejlődési szakaszra vonatkozóan. Az 1953«ban és 1956-ban kiéleződött problémáknak is csak néhány oldalára utalunk. A nagyüzemi feltételek megteremtésének lehetőségét ásta alá az, hogy az önkéntesség és a fokozatosság elvének megsértésével tovább növelték a termelőszövetkezetek száÉrdemes megjegyezni, hogy ezek zöme III. tipusú és önálló termelőszövetkezet volt.