Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

volt, hogy a földet állami tulajdonnak nyilvánította; ugyanakkor szétosztotta azt egyéni használatra a parasztság millióinak. A Magyar Kommunista Párt tudatos agrárpolitikája, a termelőszövetkezetek megalakításának tagadása azonban bizonyos társadalmi rétegek, az agrárproletárok egy részének szembeállását váltotta ki, amely szembeállás több tényezőből táplálkozott. A magyar agrárproletariátus egy részére a következő tényezők hatottak. A földosztás révén a nagybirtokok termelőeszközei gazdátlanná és kihasználatlanná váltak, ezzel szemben állt a földhöz juttatott szegényparasztok és földmunkások termelőeszközhiánya. A Tanácsköztársaság szövetkezetszervezési tapasztalatait az agrárproletariátus egy része pozitívan értékelte, a két világháború közötti hazai szövetkezeti mozgalom tapasztalatai és a Szovjetunió szövetkezeteinek fejlődése és egyéb tényezők is hatással voltak az agrárproletárok egy részére - a volt uradalmi cselédekre is - olyan irányban, hogy termelőszövetkezetek megalakítását kezdeményezzék és valósítsák meg. E tényezők együttes hatására alakultak meg nyomban a felszabadulást követően és később is különböző elnevezéssel termelőszövetkezetek. Ezek között fennmaradt és nevessé vált az első öt mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ezek Sarkad-Feketeér; Dánszentmiklós; Vasszüvágy; Etyek; Felsőszeleste. Ezeket abban az időben táblás gazdálkodást folytató termelőszövetkezeteknek nevezték. Az első öt termelőszövetkezet történetét megírta Imre Gyula: „öt mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlődésének története (1965)" címen. Az első öt termelő szövetekezet mellett megemlítik még a Bonyhád-Istvánmajori és Dombóvár-Tüskepusztai szövetkezeteket. Ezek mellett dr. Fazekas Béla: „A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon " (Kossuth Kiadó 1967.) című könyvében további 36 kollektív gazdálkodásra irányuló szervezetet vesz számba, de az újabb kutatások szerint több mint kétszáz üyen irányú szervezetet hoztak létre. Békés és Szolnok megyékben pl. nagyobb számban alakultak rizstermelő csoportok, amelyeket még 1949 tavaszán is „vadszövetkezetek"-nek neveztek. A termelőszövetkezetek központilag támogatott létrehozása, gazdasági segítése, népszerűsítése a felszabadulást követően nem valósulhatott meg, éppen a Magyar Kommunista Párt következetes, a demokratikus átalakulást alapvetőnek tartó politikája következtében. Mindezek ellenére az ebben a kezdeti szakaszban létrejött, és valamilyen formában kollektív gazdálkodást folytató termelőközösségek, termelői társulások és csoportok már a későbbi termelőszövetkezeti gazdaságok első hullámai és előhírnökei, tapasztalataik a későbbi hazai szövetkezeti mozgalom alapkövei. Az 1947-es évtől kezdve a szövetkezésről általában és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről különösen egyre több előadás, vita, különféle írásos kiadvány keletkezett. Az akkori pártok mindegyike kialakította a maga szövetkezeti programját, és érvényesült ekkor is a Magyar Kommunista Párt álláspontja, diaely egységes, általános falusi szövetkezetek megteremtését határozta el, és a maga keretében helyet ad a termelőszövetkezetek alakításának és kibontakozásának. Ez elsősorban objektív körülmények miatt következett be. - Az 1945-ben végrehajtott földreform nem tudott minden földigénylőt kielégíteni. 1946-ban és 47-ben a földigénylők újabb csoportjajelentkezett, zömüket a fogságból hazatérő katonák, az iparban elhelyezkedni nem tudó fiatal házasok, a megmaradt gazdag parasztok bérmunkásai és így tovább alkották. Mindezen elmondottak ellenére 1948 végéig, 1949 elejéig nemigen beszélhetünk általános termelőszövetkezeti mozgalomról, hiszen ez a politikai és társadalmi körülmények miatt (politikai és gazdasági támoga-