Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

alakulásának tágabb értelemben vett fontosabb társadalmi hatásait a monográfia külön tárgyalja. Nem kívánunk szociológiai felmérést; a feltűnő jelenségek leírására gondolunk" .. . A szerzők nagy része ezt az intelmet nem vette figyelembe, ezért a megírt tsz. történetek anyaga e problémakörben keveset adott. Valószínű, ennek lett az eredménye, hogy a tsz. történetírás vezetői 1971-ben felkérték Szijjártó András agrárgazdasági kutató intézeti tudományos munkatársat egy szociológiai jellegű vizsgálat módszereinek kidolgozására, kísérleti jelleggel. A módszert a kutató kidolgozta és a gyakorlatban alkalmazta is, és megírta a módszer alapján a Belvárdgyulai „Közös Út" mezőgazdasági termelőszövetkezet szociológiai jellegű történetét. Ez a munka meg is jelent a Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok I. kötetében a következő címen: „A nagyüzemi fejlődést befolyásoló néhány társadalmi és szakképzettséggel összefüggő tényező vizsgálati eredményei. (Szociológiai vizsgálat tapasztalatai a Belvárdgyulai „Közös üt" mezőgazdasági termelőszövetkezetben.)" Fontos ennek a ténynek a kiemelése, mert a tsz történetíróknak adott ajánlás elsősorban az üzemi s termelési átalakulásból indult ki, és nem alkalmazta teljes egészében azt az elvet, hogy a tsz gazdasági és egyben társadalmi szervezet is. A kiegészítő jellegű szociológiai vizsgálatot igen fontosnak tartjuk, mert a nagyüzemmé válási folyamat számtalan társadalmi Összefüggése került így feltárásra legalább néhány termelőszövetkezet esetében. Több szerző foglalkozott az adott tsz története megírásakor a falu, a település régmúltjának bemutatásával, ugyanakkor nem foglalkozott kellően a két világháború közötti időszak agártörténettel összefüggő problémaköreivel. Ennek kapcsán idézek dr. Romany Pál lektori véleményéből Halász Péter: „A termelőszövetkezeti mozgalom története Apátfalván" című munkájáról. „Nem elégséges a falu régmúltjának bemutatása. Sőt, mivel csak ez szerepel, valójában még élesebben jelentkezik az a hiány, amit a két világháború közötti időszak tárgyalásának elnagyolásával okoz a szerző. Milyen falu volt Apátfalva ebben az időszakban, honnan voltak vezetői, milyen pártok működtek, milyen volt a választási eredmény ezekben az években. Volt-e szerepe a gazdakörnek, stb. Minderre még akkor is ki kellene térni, ha nem volna történeti indítású a munka. így azonban, hogy Csáky püspökről is szó van, meg a Maripozi püspökről (akiről egyébként nem tűnik ki, hogy miféle volt, legalább lábjegyzetben utalni kellett volna rá), még kiáltóbb az említett hiány." Tanulság számunkra: több gondot kellett volna fordítanunk a két vüágháború közötti mezőgazdaság történetére, az azzal összefüggő termelési és társadalmi struktúrák helyzetének ismertetésére. A szociológiai vizsgálat hiányosságaival kapcsolatban érdemes még idézni dr. Szénay László lektori véleményéből Villányi László: A Kartali „Új Élet" termelőszövetkezet című monográfiája értékelése kapcsán: „A történeti monográfia meghaladja az eddigiek általános színvonalát. Különösen jól és részletesen tárgyalja a második és harmadik fejlődési periódusban az üzemgazdasági feltételek változását, és az eredmények alakulását. A vezetés színvonalának és a tagság viselkedésének részletes feltárásával a társadalmi körülmények változása is jól követhető. Ugyancsak sikerültnek ítélhető a gazdaságpolitikai változások hatásának érzékeltetése." Az elkészült monográfiák általában az 1968—70. évekig történt nagyüzemi átalakulásokat rögzítik, mivel a történetírás idején az adatok általában eddig álltak rendelkezésre. A kiválogatott tsz-ek nem fedték felteljes mértékben hazánk természeti adottságai szerint