Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja

kialakult különböző termelési struktúrájú üzemeket és a parasztság társadalmi struktúrája szerint különböző paraszti rétegeket jellemző szövetkezeti indításokat. Hiányzik pl. a „Viharsarok"-ból legalább egy Békés megyei tsz monográfia, vagy egy intenzív állatte­nyésztést folytató dunántúli falu tsz mozgalmának és nagyüzemmé válásának monográ­fiája. Az elkészült monográfiák jellemzésére idézek végül Donath Ferenctől a munkabizott­ság vezetőjétől A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949-1970 című írásából, amely az első kötetben jelent meg: >r A történés fő tárgya egyelőre tehát a termelés és a gazdálkodás átalakulása, az átmenet a kisüzemek­ből a nagyüzembe." Az elkészült és kisebb hiányosságaik ellenére igen értékes monográfiák alapján kísérel­jük meg legalább vázlatos összegezését adni a termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásá­nak útjáról. Ezen rövid és első összegezés alapján lehet és szükséges a részletesebb feldol­gozást is elvégezni a meglevő anyagok további elemzése révén. A kezdeti szakasz tanulságai A termelőszövetkezetek alakulásának és működésének első szakaszát a nagyüzemmé válás szempontjából az első termelőszövetkezetek, szövetkezeti csoportok megalakulásá­tól (1945-1947-es évektől) egészen a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezését megkezdő időszakig (1957—58-ig) határozhatjuk meg. Az elkészült monográfiák, a tsz­történeti tanulmányok általában is bizonyítják, hogy az eléggé hosszúnak látszó szakasz­ban a termelőerők és a termelési viszonyok mennyiségi változásainak folyamata nem csa­pódott át olyan minőségi ugrásba, amely a nagyüzemmé válásban lényeges változásokat hozott volna. Az első történeti szakasz jellemzője, hogy a kollektivizálás kezdetétől fogva megbontott agrártermelési tényezők közötti egyensúly nem állt helyre a nagyüzemi kere­tek között. Még pontosabban az első szakasz jellemzője az volt, hogy kisebbségben voltak az alakulásban lévő szövetkezeti nagyüzemek a túlnyomó többséget képviselő középpa­raszti gazdaságokkal szemben. Az előbbiek alapján meghatározott fejlődési szakaszok társadalmi és politikai szem­pontból azonban egymástól jól elhatárolható kisebb szakaszokra oszthatók. Ezeket a ki­sebb szakaszokat abban a tekintetben vetjük fel, hogy mennyiben hatottak a nagyüzem­mé válás fő társadalmi-gazdasági jegyeire. A kezdeti szakaszt illetően nem célszerű vitatkozni azon, hogy az 1940-es évtized második felének melyik évétől jelöljük meg annak elejét. Az 1945. év történelmi forduló volt hazánk társadalmi és gazdasági életében. Az ország demokratikus átalakításában alap­vető szerepet játszott a radikális földreform és annak forradalmi végrehajtása. 1945-ben a pártnak határozott agrárpolitikája volt, amely magába foglalta a radikális földreformot és ezzel együtt a termelőszövetkezetek megvalósításának ellenzését, tagadását mint történel­mileg időszerűtlent. A demokratikus átalakulásnak meg kellett előznie és egyben meg is alapoznia a jövendő szocialista átalakítást. A Magyar Kommunista Párt agrárpolitikájában levonta az 1919-es proletárdiktatúra hibás agrárpolitikájának tanulságait. Figyelembe vet­te a Szovjetunió 1917-es agrárpolitikáját, a földről szóló dekrétumot, amelynek lényege

Next

/
Oldalképek
Tartalom