Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Horváth Lajos: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útja
kialakult különböző termelési struktúrájú üzemeket és a parasztság társadalmi struktúrája szerint különböző paraszti rétegeket jellemző szövetkezeti indításokat. Hiányzik pl. a „Viharsarok"-ból legalább egy Békés megyei tsz monográfia, vagy egy intenzív állattenyésztést folytató dunántúli falu tsz mozgalmának és nagyüzemmé válásának monográfiája. Az elkészült monográfiák jellemzésére idézek végül Donath Ferenctől a munkabizottság vezetőjétől A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949-1970 című írásából, amely az első kötetben jelent meg: >r A történés fő tárgya egyelőre tehát a termelés és a gazdálkodás átalakulása, az átmenet a kisüzemekből a nagyüzembe." Az elkészült és kisebb hiányosságaik ellenére igen értékes monográfiák alapján kíséreljük meg legalább vázlatos összegezését adni a termelőszövetkezetek nagyüzemmé válásának útjáról. Ezen rövid és első összegezés alapján lehet és szükséges a részletesebb feldolgozást is elvégezni a meglevő anyagok további elemzése révén. A kezdeti szakasz tanulságai A termelőszövetkezetek alakulásának és működésének első szakaszát a nagyüzemmé válás szempontjából az első termelőszövetkezetek, szövetkezeti csoportok megalakulásától (1945-1947-es évektől) egészen a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezését megkezdő időszakig (1957—58-ig) határozhatjuk meg. Az elkészült monográfiák, a tsztörténeti tanulmányok általában is bizonyítják, hogy az eléggé hosszúnak látszó szakaszban a termelőerők és a termelési viszonyok mennyiségi változásainak folyamata nem csapódott át olyan minőségi ugrásba, amely a nagyüzemmé válásban lényeges változásokat hozott volna. Az első történeti szakasz jellemzője, hogy a kollektivizálás kezdetétől fogva megbontott agrártermelési tényezők közötti egyensúly nem állt helyre a nagyüzemi keretek között. Még pontosabban az első szakasz jellemzője az volt, hogy kisebbségben voltak az alakulásban lévő szövetkezeti nagyüzemek a túlnyomó többséget képviselő középparaszti gazdaságokkal szemben. Az előbbiek alapján meghatározott fejlődési szakaszok társadalmi és politikai szempontból azonban egymástól jól elhatárolható kisebb szakaszokra oszthatók. Ezeket a kisebb szakaszokat abban a tekintetben vetjük fel, hogy mennyiben hatottak a nagyüzemmé válás fő társadalmi-gazdasági jegyeire. A kezdeti szakaszt illetően nem célszerű vitatkozni azon, hogy az 1940-es évtized második felének melyik évétől jelöljük meg annak elejét. Az 1945. év történelmi forduló volt hazánk társadalmi és gazdasági életében. Az ország demokratikus átalakításában alapvető szerepet játszott a radikális földreform és annak forradalmi végrehajtása. 1945-ben a pártnak határozott agrárpolitikája volt, amely magába foglalta a radikális földreformot és ezzel együtt a termelőszövetkezetek megvalósításának ellenzését, tagadását mint történelmileg időszerűtlent. A demokratikus átalakulásnak meg kellett előznie és egyben meg is alapoznia a jövendő szocialista átalakítást. A Magyar Kommunista Párt agrárpolitikájában levonta az 1919-es proletárdiktatúra hibás agrárpolitikájának tanulságait. Figyelembe vette a Szovjetunió 1917-es agrárpolitikáját, a földről szóló dekrétumot, amelynek lényege
