Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)

vei, a másik felét szőlővel írták elő betelepíttetni. A parcellázandó földtáblák nem kapcsolódtak szorosan egymáshoz. Az egymástól távolabb eső 7 tábla közül ötöt (egyenként: 100 X 210, 180 X 410, 140 x 204, 375 x 150, 330 x 220 ölestáblát) szőlőnek, kettőt (570 x 150 és 150 x 280 öles táblát) kimondottan erdőnek terveztek kiosztani. A szőlőnek való 158 és az erdőnek való 79 hold (együttesen 237 kat. hold) parcelláit nagyjából I kat. holdasra (1550, 1600 és 1750 n. öles) tervezték. Egyik előzetes összeírás szerint 219 család jelentkezett a parcellákra, közülük 16 nem rendelkezett házzal a városban, II pedig kimondottan „földtelen"-nek minősült (a földtelen és hazátlan családok nem ugyanazok voltak). Összeírták azt is, hogy a jelentkezők közül 95-en sem lóval, sem ökörrel nem rendelkeztek, a többi gazda 2—4, illetve egy-egy kivételes esetben 6 ökröt mondhatott magáénak. Lova azonban már a jelentkezők 1/3-ának sem volt.

37 Adataink egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a homokföldek parcelláira vásárlóknak 1801-ben - és bizonyára máskor is — számarányukat meghaladó mértékben jelentkeztek a parasztság alsóbb, szegény vagy szegényebb rétegei. Az 1801. évihez hasonló nagyságú homokos területet, mintegy 250 kh-t osztott ki a város 1807-ben is a „Széktói Szöllőknek felső végin". A kiosztott homoknak Birtokosaik''-ról ránk maradt kimutatás szerint 44-en jutottak szőlőföldhöz. A részesülők zöme egyenként 6 ,,zsák" (egy-egy „zsák", úgy tűnik, mintegy 1600 n. öl, azaz 1 kh lehetett), 8 zsák 1472 n. ölet szerzett. A kiosztást itt is „szöllőknek" és „erdőknek", azaz homokmegkötési célzattal eszközölte a varos. A parcellázásokról nem csupán a szőlőtermelés területi növekedésének szempontjából kell beszélnünk, fontosabb ennél a tanyásodásban betöltött szerepkörük. A kecskeméti tanyásodás korábban elkezdődő folyamatának ugyanis - a város szándékával nem éppen összhangban - újabb nagy lendületet az adott, hogy a város — szögezték le később - „az 1800-as években homokterületeinek szőlőtelepítés céljaira val» nagymérvű parcellázásba" fogott.

39 Vele egykorúan állapították meg: a XIX. század elejétől 1836-ig mintegy 5300 kh-at mértek szét „főleg a homokon 1 — 10 holdas parcellákban".

40 Az 1730-as évektől kibontakozó tanyásodást, mint látni fogjuk: nem is alaptalanul, mások is a szőlőtelepítés fokozódásával kapcsolták össze.

41 Folyt azonban telepítés ekkor még kimondottan feudális „magánföldesúri" keretek között is. A kecskeméti nemes Kecskés Mihály özvegye 1830-ban például pusztapéteri homokos birtokából 22 kiskunfélegyházi lakosnak (közöttük egy nemesnek!) földjéről azzal a kifejezett céllal adott át használatra ki nem deríthető mennyiséget, hogy azokra az átvevők kötelesek szőlőt telepíteni. Az átvételt követő első 6 évben (amíg a szőlő termőre nem fordult), földjük szolgálatmentes, attól kezdve viszont — szólt a megállapodás - szőlőből és gyümölcsből a másutt szokásos hatodrészt, hatod-dézsmát kellett a földesuraságnak adni.

42 A homokos határba kihúzódó szőlőtelepítésekre — mintegy 37. BKmL. Kecskemét város közig, iratok. 7. fasc. No. 2. 1801. 38. BKmL. Kecskemét város közig, iratok. 7. fasc. 2. d. No. 4. 1807. 39. Gesztelyi Nagy László, 1926. 339. p. 40. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes kézirat. Wolf István: Kecskemét tj. város monográfiája. 43. p. 41. Koritsánszky János, 1891. 166. p.;Lettrich Edit, 1968. 26. p. 42. BKmL. Kecskemét szó'ló'termelésére vonatkozó iratok. Vegyes. 1830. sz. n.