Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)
negatív úton - utalnak azok az összeírások is, amelyekbe a város belterületén, s a körülötte lévő szőlőket vették fel. 1800-ban itt még 6462 43 , 1819-20-ban azonban már csupán 4836 kapás dézsma alá eső szőlőt találtak az összeírok, 44 területük szinte annak arányában fogyott, ahogy a külső határrészeken a telepítés növekedett. A szóban forgó korszakban létesültek pl. az Uri-hegyi (nevében hordva az első telepítők hovatartozását), a halasi és a felső-csallánosi szőlők. 45 A század elején — írta Vahot Imre - szaporodtak a városvezetés döntései: a futóhomok növekvő pusztításait szőlőtelepítésekkel lehet és kell megfékezni. Hatásukra „több száz és ezer hold homok, és már legelőül sem használhatott terek osztattak ki részint erdőknek, részint szőlőföldeknek, a magános és házzal bíró lakosok között is, részint ingyen, részint igen csekély áron; mindenki törekedett ún. posza-homok részletét mielőbb és minél jobb fajú vesszőkkel beültetni s homokbuczkáit elegyengetni". 46 Rögzítsünk néhány fontosabbnak látszó számadatot is. Az 1830-as évek közepén - utólagos számítások szerint - Kecskeméten a szőlők területét mintegy 2500 holdra, alig egy évtized múltán pedig több mint 3300 holdra becsülték. 47 Egy újabb évtized elteltével pedig a város „saját", azaz puszták nélküli 66 845 holdas határából - kerekítve 5000 holdra becsülték a szőlőket (a mintegy 37 000 hold szántóval szemben), a puszták nélküli területnek tehát több mint 8%-ára terjedt ki a belterjes agrárkultúra. Az 1774. évihez viszonyított növekedés közel 150%-osnak tűnik, minthogy a belső övezetben csökkent a szőlők területe, az újonnan telepítetteké ennélfogva jóval nagyobb arányú lehetett. (Utalnunk kell persze arra is, hogy a pusztákkal együtt 153 000 holdas kecskeméti határból ekkor még majdnem 50 000 holdra ment a használhatatlannak gondolt homok; az összterületnek éppen 1/3-a). Mégis a mintegy 5000 holdnyinak mondott szőlő és gyümölcsös, a szaporodó számú tanyákkal — írta Vahot Imre - kies tájképet rajzol a jász és kun vüágból közeledő utas elé, , jól esik e kopár pusztákról a város területére jutni, hol változatos csoportozatokban mutatkoznak a kertekkel és. . . meglehetős épületekkel rakott tanyák és majorok, melyek — szólalt meg benne a reformkori publicista - kiáltó jelei a szabad birtok és szorgalmas nép életrevalóságának". 48 Okkal írta ezzel közel egyidőben Fényes Elek: Kecskemét lakosai az állattartáson kívül „élnek pedig főképpen .. . szőlős43. BKmL. Kecskemét városi iratok. Borbíró számadások, 1800. 44. BKmL. Kecskemét városi iratok. Borbíró számadások, 1819/1820. E belső övezetben valóban fogyott a szőlők területe, az összeírásokban számos név után olvasható: ,itt már nints szőllője". 45. KNKN 1891. 166-167. 46. Vahot Imre, 1895. 130 p. A két század fordulója táján meginduló nagyarányú szőlőtelepítésekre a későbbi időkben többen is utaltak. így: Koritsánszky János, 1891. 162. p., Szabó Kálmán, 1935. 49. p. Itt kell utalnunk arra, hogy az elnagyolt általánosítás müyen veszélyeket rejthet magában - éljen azzal akár olyan felkészült szakember is, mint amilyen Szabó Kálmán, a kecskeméti múzeum tudós igazgatója volt. A XIX. század elejétől a XX. század első évtizedéig a homok megkötésére több mint 5000 holdat parcellázott szét a város kimondottan azzal a célzattal - írta -, hogy arra ki-ki szőlőt telepítsen, s „magának lakóházat építsen". Holott, mint látni fogjuk majd, 1850-ig a város egyenesen tiltotta, hogy a szőlőkben a lakosok tanyát építsenek. Ilyen kötelezettséggel földet a város csak a XIX. és XX. század fordulóján parcellázott. 47. Bende László, 1929. 25. p. 48. KNKN 1895. 106. p.
