Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Für Lajos: A kertkultúrás tanyarendszer kezdetei (1790-1848)
keletkeztek. Ezek a kaszálók, írták késó'bb, éppen az idő tájt kerültek fokozatosan egyéni tulajdonba, ezért is nyílt lehetőség arra, hogy a távolság leküzdése 24 érdekében oda a tulajdonosok szállásokat emelhettek. Az 1780-as Balla-féle térkép szerint számuk ugyan mindössze 280 volt, de a térkép arról is tanúskodik, hogy éppen e kaszálókon „föltűnnek a szőlők is, rendszerint a szállásépülettel együtt". Az alsóvárosi határban ekkor már három nagyobb szőlőtelepítés található (a térképen 'Homoki szőllők, vineae' jelzéssel)". A szállások száma a század végére tovább szaporodott, rendszerint a nagyobb birtokkal rendelkezők földjein, s egyben ők azok, akik szőlőt is telepítettek. Ujabb négy évtized múlva számuk az alsóvárosi határban 902, a felsővárosiban 563 már. A korábbi és városszéli három nagyobb szőlőtelephez mérten így keletkezett alsóváros határában 56, a felsővárosban 44 kisebb-nagyobb új szőlőhegy. 25 Egy-egy szőlőbirtok nagysága a hegyekben" változatos volt: néhány száz négyszögöltől 4—5 holdig terjedt. Mind a szőlőhegyek száma, mind a telepített szőlők területe igen nagymértékben növekedett, de az épületek (tanyafélék) száma ekkor még ennél kisebb ütemben gyarapodott. A szőlőhegyek zömében 1840 táján mindössze 1-2, inkább amolyan csőszkunyhó, házikó féle áll, a több mint 100 szőlőhegyből csak 7 helyen volt tíznél több a szállások száma, igaz, a legnépesebb kászonyi hegyen 93 építményt lehetett összeszámlálni. A viszonylagosan lassúbb ütemű tanyásodás egyik okát — úgy látjuk — nem annyira az igények hiányában, sokkal inkább ama tiltó városi rendszabályokban lehetne keresni, amelyek — mint pl. 1834-ben is - elrendelték Ül. megerősítették, hogy tanya csak 25 holdnál nagyobb birtokra vagy bérletre építhető. 26 A tanyásodást persze csak késleltetni, de megállítani ez sem tudta. 1853-ban (az első szakasz végén), amikor az abszolutista hatóságok fel akarták számolni a tanyavüágot, Szegeden alapos összeszámlálás után már több mint 1800 tanyát találtak 2800 épülettel. A felszámolást ellenző szegediek írták: a tanyarendszer megszüntetése káros azért lenne, mert „megakadna a futóhomok megkötése is, s eltűnnének a jó mezők s ezekről a nyájak és szőlőskertek. A vidék puszta lesz, ahol árnyékot sem lehet majd találni". A tanyákon — írták ugyanakkor a tanyasiak a maguk külön beadványában - tartja a tulajdonos jószágát, „itt tenyészt és termeszt, és homokjának egyrészét még kertileg is műveli, itt van szőlő- és gyümölcsös kertje." 27 24. Ismeretes, hogy az egyes övezetek a következő sorrendben fogták körül a várost: legbelül helyezkedtek el a legelők, rajtuk a szőlőskertek is, őket követte a szántók övezete, majd a szántók után következtek a kaszálók. A külső zónát pedig a végeláthatatlan legelők alkották. Juhász Antal. 1975. 278-280. p. 25. Nem csoda, ha a jobbágyfelszabadítás korának két kiemelkedő gazdasági közírója már nagyméretű szőlőtermelésről és tanyásodásról adott hírt. Fényes Elek szerint a szegedi lakosok igen .jelentős szőlőskerteket mívelnek, a dohánytermesztést nagyban űzik". Fényes Elek, 1851. IV. köt. 76. p. Palugyai Imre arról ír, hogy Szeged roppant határát a városból műveim „lehetetlennek tűnik, miért is a határbeli földek között szerteszét számos tanyákat láthatni. . ., a tanyák azonban csak a homokon vannak, a város körüli fekete földön a tanyaépítés nem igen engedtetvén". Palugyai Imre, 1853. II. köt. 221. p. 26. Szüts Mihály, 1914. 75. p. Számításba kell venni azonban a felsőbb hatóságok ellenszenvét, rendelkezéseit is, hiszen tudjuk, hogy távolról sem nézték jó szemmel a tanyásodás folyamatát. Szabó István, 1960. 145. és köv. pp. 27. Szabó István, 1960. 174. p.
