Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

P. Erményi Magdolna: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről Közép-Európában

Örmény SzSzK területéről Garni régészeti lelőhelyről találtak kajszibarack magokat az eneolit korból.

1 39 Hazai leletanyagunk a kajszira vonatkozóan ugyancsak kevés. Az első lelet római kori az 1.SZ. IUI—IV. századból, Óbudán a Jablonkai u. 15. sz. alatt talált kőkoporsós sírból származik egy db csonthéjas mag. Mérete kicsi (h: 22,9; sz: 16,9; v: 9,1 mm), színe világosbarna, felülete gyengén ráncos. A hasi varrat és a hasi élek gyengén kiemelkedők, csúcsa hegyes.

140 Európa országaiból még az ausztriai Linzből ismeretes előttem kajszi-lelet a római korból (i.sz. 81—96). A kőmag hosszúsága: 24,4 mm, szélessége: 9,6 mm, vastagsága: 16,7 mm (Werneck ugyanúgy felcseréli a szélességet a vastagsággal, mint Baas.) Az összehasonlító anyagot egy osztrák recens fajta adta, mely Langenloisból származott. (Ennek méretei: h: 23,0-26,1; sz: 10,5-11,7; v: 18,3-20,3 mm).

141 A kőmaglelet oldalfelületén az érhálózat elég erős, a hasi varrat kiugrik. A háti él is jelentős, ellentétben a mai alakkal. A kőmag csúcsa rövid, keskeny, a talpheg kerek és bemélyedt. A szerző szerint egy primitívebb fajta kőmagva lehet. Ugyanebből az időből származó kőmagvak méretadatait közli H. L. Werneck, amelyek egy linzi római tábor feltárása során kerültek elő. Az egyik mag h: 25,3; sz: 10,4; v: 19,9 mm. A másik mag méretadatai, h:25,3; sz: 10,0; és v: 19,4 mm.

142 A szerző összehasonlítja Plinius adatait, aki szerint a kajszi Itáliába csak az i.sz. I. század második felében került. Tekintve, hogy a linzi lelet is ebből az időből származik, így ez Werneck nézetének a valószínűségét igazolja, aki szerint a kajszi nem a Földközi tenger mellékéről, római közvetítéssel került az Alpoktól északra eső területre, hanem a Fekete tenger vidékéről a dunai úton jutott felfelé e térségbe. A szerző véleménye szerint a rómaiak előtt már valószínűleg a kelták idejében is lehetett e területen a tenyészterülethez alkalmazkodó kajszi fajta. A rómaiak csak a hazai, osztrák változatok nemesítéséhez járultak hozzá. A népvándorlás korából ezideig csak Magyarországról ismeretes egy lelet, melyet a balatonszentgyörgyi IX. századi temető 15. számú sírjából előkerült tarsolyban találtak.

1 43 Füzes M. szerint e lelet feltehetően a környéken termesztett fajtából való. A középkorból Budapest, I., Dísz tér 10. szám alatt középkori kútból több gyümölcsmaggal együtt kajszibarack-kőmag is előkerült. A leletegyüttes a XIV. századból származik.

144 E korból Európa más országaiból más leletet nem ismerek. A XVIII. század második feléből a gyöngyöspatai (Heves m.) templom kriptájában levő koporsókból más gyümölcsmagvakkal együtt 8 db kajszi kőmag is előkerült.

145 139. Dr. Bdoján, V. levélbeli közlését köszönöm 140. Patay Á. -Sz. Póczy K. 1964. 136. 141. Werneck, H. L. 1955. 47. 142. Wemeck, H. L. 1961. 106. 143. Sági K.-Füzes M. 1967. 97. 144. P. Hartyányi B. -Nováki Gy.-Patay Á. 1968. 49. 145. P. Hartyányi B.-Nováki Gy. 1975. 41.