Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

50—180 ezer hektár között ingadozott, 3—4 évenként a szélső határértékeket érintve. A század végére stabilizálódott 50—60 ezer hektáros művelésterületét csaknem kizárólag a tőkés mezőgazdasági nagyüzemek produkálták.

3 A repce magyarországi termesztéstörténetének áttekintése egyértelműen tanúskodik arról, hogy csak a megfelelő tőkeerővel és agrotechnikával rendelkező nagybirtokok tudták hosszú távon fenntartani nyereséges művelését. Ezeknek a gazdaságoknak repcetermesztési eljárásairól számos publikáció jelent meg a korabeli gazdasági újságokban. A legnagyobb részben tapasztalaton nyugvó leírások érdekes és megbízható képet festenek azokról a változtatásokról, kísérletezésekről, amelyek a repce múlt századi termesztési eljárásait kísérték. Ezek a tényezők jobbára a mezőgazdaság gépesítésének folyamatával kapcsolódnak össze. A műveléstechnika változását ebből a szempontból kísérelem meg a továbbiakban felvázolni. I. Magyarországon a XIX. században döntő mértékben az őszi káposztarepcét (Brassica napus var. oleifera) termesztették, mert a legjobb terméshozamot ez adta. Művelésének eljárásai az őszi gabonaneműekhez igazodott. Külföldi, elsősorban német példák alapján ugarban termesztették, azzal a szándékkal, hogy a legjobb földbe kerüljön. Egy korabeli közlés szerint: „Hazánkban a tiszta ugarbani vetést tartják legbiztonságosabbnak, s ezt is gyakorolják, miután a tapasztalás bebizonyította, hogy a jól megtrágyázott és jól megmivelt tiszta ugarban a repcze legtöbb magot ad."

4 A megfelelő művelést biztosító gazdaságok tehát a repcét a vetésforgó élére állították, amely után — szinte általános szokásként - búza következett, majd takarmányféle stb. A búza mindig jó termést adott repce után. A termés mennyiségét növelte a hosszabb időközű váltórendszer: csak 6—8 év után kerülhetett a repce ismét ugyanabba a földbe.

6 Ezt a követelményt azonban aligha tudták megtartani a kisebb gazdaságok tömegei, mint ahogy sok más szükséges művelési feltételt sem. A repce nagyon alkalmas volt a feltört legelők, irtásföldek, árterek és erős termőtalajok „megszelídítésére" első veteményként, amelyekben néhány éven keresztül folyamatosan ezt termesztettek.

7 Több híradás egyike szerint a XIX. század elején a „Bánátban csak akkor lehetett az igen kövér földről bő búzaaratást nyerni, ha két vagy három esztendeig egymásután trágyázás nélkül repcze vettetik bele".

8 A tartós repcetermesztésre berendezkedett gazdaságok azonban az ugar trágyázását és többszöri alapos szántását, talaj művelését nem kerülhették el. A magyar repcetermesztők számára 3. Termesztésének alakulását és körzeteit részletesen vizsgálja SELMECZI KOVÁCS A. 1975. a. 4. NAGY J. 1865. 354. - A repcetermesztésben az ugar nélkülözhetetlenségére egy múlt század közepi német munka a következő' gyakorlati példával utal: Viele und namentlich kleine Landwirthe sagen: „ich kann keinen Raps bauen, weil ich keine Brauche halte". PINCKERT, F. A. 1857. 36. 5. KORIZMICS - BENKÖ - MORÓCZ 1858. 51, REISCHER E. 1864. 6, MIKA O. 1891.9. 6. NAGY J. 1865. 354. - PI. Schleswig-Holsteinben a repcét a XIX. században 6-8 éves turnusokban közvetlenül a tiszta ugarban művelték, úgy hogy mindig a legjobb földbe került. LÜHNING, A. 1964. 3-4. 7. H. J. 1868. 363, NEUMANN M. 1894. 256. 8. Tapasztalásból 1839. 9.