Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

haszonnal forgatható első magyarnyelvű részletes tájékoztatás, amely 1796-ban a Bécsben megjelent Magyar Újságban látott napvilágot, a következőket tanácsolta: ,,a' reptze alá ollyan módon el-készített föld kívántatik, mellyben a' tiszta-búza, és ross-is jól meg terem. Az illyen földet tehát lör Négyszer, és jó mélyen kell szántani. 2or Második szántás után azt jó érett trágyával meg kell trágyázni, és az után harmadszor, úgy szólván keverőre, fel szántoni, és a vetés ideig úgy hagyni, hogy addig a' trágya sírját egészen mogába szívhassa".

9 A negyedik szántás közvetlenül az augusztusi vagy szeptemberi vetés előtt következett.

10 A repceművelés eredményességét szinte meghatározó talajelőkészítés idézett sorrendje, amely az alsóausztriai termesztési gyakorlatra épült, nálunk még a XIX. század közepén is alig valósult meg. Erről szembetűnően tanúskodik egy 1856-os gazdasági értékelés, amely az általánosan elterjedt repcetermesztési gyakorlattal szemben szinte szószerint ugyanezt ajánlja és sürgeti.

11 A korabeli mezőgazdasági beszámolók arról tudósítanak, hogy ahol trágyázták az ugart, ott mindig a szántások megkezdése előtt: ősszel, télen terítették el az istállótrágyát a re pce termesztésre kiszemelt ugartarlón. Ha az időjárás és munkaszervezés lehetővé tette, ragaszkodtak az őszi trágyakihordáshoz, amely után még a mélyszántást, vagy ugarolást elvégezhették. így tavasszal többszöri fogasolás és egy keverőszántás után közvetlenül a vetés előtt következett a harmadik, meglehetősen sekély szántás.

12 A búzatermesztéshez hasonlóan alkalmazott három szántás időbeli rendjét pl. Harangod pusztáról (Szabolcs megye) egy tiszttartó a következőképpen rögzítette: A mély-barázda már ősszel végbemegy 6—7 ujjnyi mélyen. A keverési szántás július második felében az első barázdával keresztben 3—4 ujjnyira mélyen következik. Mindkét szántás után boronálnak, kharmadlás (vető alá szántás) augusztus utolsó negyedében kerül sorra. Ezt a borona, majd a henger és végül a vetés követi közvetlenül egymás után.

1 3 A közlések alapján világosan kiderül, hogy a repcetermesztő gazdaságok egy része tisztában volt azzal, hogy a repce alaposabb és jóval gondosabb talajelőkészítést kíván meg, mint a gabona: erős és közvetlen trágyázást, valamint nagyon jól megmunkált — minél többször, de legalább háromszor megszántott - talajt, amelyet a búzatermesztéshez viszonyítva sokkal egyenletesebbre és apróbbra kell elmunkálni. Éppen ennek a feltételnek minél jobb kielégítése teremtett meg egy sajátos eljárást, az oldalazást, amelyet a múlt század közepén több uradalomban előszeretettel gyakoroltak. A megszántott földet szekér oldallal simították le a boronálás, hengerlés helyett, és annak módjára. Az oldalazás elterjedéséhez a gazdasági irodalom kézzelfoghatóan hozzájárult. Első közlését a Kémlő 1837. évfolyamában olvashatták az érdeklődők egy Torontál megyei gazdasági tudósításban, amely szerint szántás után 9. Gazdaságbéli 1796. 130. 10. Talajeló'készítés ideális rendje: „a föld ó'sszel egész mélységre megszántatik, tavasszal megfogasoltatik, s ez után megtrágyáztatván, a trágya szabályszerűleg alászántatik; júniusban megfogasoltatik, és megkevertetik. A kötött föld júniusban mégegyszer megszántatik, mi után augusztusban csekély mélységű vetó'szántás következik." GL 1853. 372. 11. THEGEP. 1856. 373. 12. HÖLCZEL J. 1846. 816, NAGY J. 1865. 365. 13. KEBLOVSZKY A. 1843. 1482.