Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Selmeczi Kovács Attila: Agrotechnikai változások a XIX. századi repceművelésben Magyarországon

AGROTECHNIKAI VÁLTOZÁSOK A XIX. SZÁZADI REPCEMÜVELESBEN MAGYARORSZÁGON SELMECZI KOVÁCS ATTILA Az olajosnövények művelése Magyarországon a XIX. században bontakozott ki számottevő mértékben a mezőgazdaság kapitalizálódásának hatására. A múlt század folyamán a legfontosabb és legnagyobb vetésterületű olajosnövény a repce volt, amelyet kizárólag piacra termeltek. A repce mezőgazdasági jelentőségét alapvetően annak az előnyös tulajdonságának köszönhette, hogy művelésmódja szinte teljesen megegyezik a gabonaneműekkel.

1 Ezért a jellegzetesen gabonatermelő mezőgazdasági rendszerekben is minden nehézség nélkül lehetett alkalmazni, mint a gabonát felváltó növényt. A repce ezt a fontos szerepkörét mind a mai napig megőrizte, amint arról legutóbb egy readingi gazdasági riport is tanúskodik. A vizsgálat az 1960-as évek végén fellendülő angliai és walesi repcetermesztést értékeli ebből a szempontból. A munka szerzője DENCH, J. A. L. részletes számítások alapján kimutatta, hogy az olajrepce anyag- és munkigénye hasonló a gabonafélékhez. Megmunkálásához szükséges munkaórák száma viszonylag csekély, a betakarítás kivételével valamennyi műveletet egy ember is képes elvégezni. Megállapítása szerint ennek a növénynek azért is van helye számos gabonatermelő gazdaságban, mert könnyen értékesíthető.

2 A tanulmány ezzel rámutat a repce másik fontos jellemzőjére: értékesítésének előnyére a gabonaneműekkel szemben. Különösen érvényes volt ez a múlt században. Mint azonnal eladható árucikk szerezte meg magyarországi népszerűségét is, amely kétségtelenül a XIX. század közepén érte el tetőpontját. A repce Magyarországon a XVIII. század végén jelent meg a modernizált, belterjes gazdálkodásra áttért nagybirtokokon. Az aránylag kevés kapitalizálódó allodium (számuk kb. 50—60) a XIX. század végéig szilárd bázisát jelentette az időnként rendkívül nagy ingadozásokat mutató repceművelésnek. Ugyanis az 1830-as évektől kezdve a tőkeszegény, extenzív gazdálkodást űző nagybirtokok is tömegesen kezdtek kísérletezni a repcével. 1848 után pedig a jobbágyi kötöttségek alól szabaduló paraszti kisüzemek tízezrei lendítették fel időnként a repce művelésterületét. A váltakozó termelési kedv és az aránytalan agrotechnika következtében pl. 1850—1880 között a repce vetésterülete 1. A tanulmány a Mezőgazdasági Múzeumok IV. readingi Nemzetközi Kongresszusára készített előadás kibővített szövege. 2. DENCH, J. A. L. 1970. 5-6.