Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Balassa Iván: A keszthelyi Georgikon arató- és cséplőszerződései (1798—1816)

és későbben is, mert máshol általában pálinkát adtak. Nem tudjuk pontosan milyen és mennyi élelmet kaptak az aratók e korban. NAGYVÁTHY is csak általánosságban mondja: „Mindenféle eleségeknek ki dolgoztam a' mértékjét: és azt kiadatom betsűletesen, vagy a' Képeseknek hogy magok főzzék, vagy egy főző asszonynak".

2 8 Az aratásra szolgáló ételek nyersanyagát már jó előre előkészítették. így 1806-ban négy hordó savanyított káposztát említenek és levágva egy „vén, kimustrált tehenet" és húsát felfüstölték.

29 Mindebből következtethetünk az élelmezés minőségére. Mint fentebb láttuk egy évben kísérleteztek az élelmezés pénzbeli megváltásával, de ez nem vált általános gyakorlattá. A meghatározott részt csak a szemből kapták meg az aratók, a szalmát — mint általánosságban máshol is - az uradalom megtartotta magának. Ezt vagy pénzben, esetleg valami tüzelőben váltotta meg. A munka elvégzésének időtartamát mindig kikötötték és ha azt túllépték, akkor az uradalom a részesaratókkal szemben bizonyos elvonásokat alkalmazott. Már itt jelentkeznek azok a többletmunkák, amelyeket a későbbi szerződésekben olyan sokszor megtalálunk, így az átázott kévéket kötelesek megszárítani, a vihar által szétszórtakat összegyűjteni és újra keresztekbe rakni. A ledolgozást is megtaláljuk, mely későbbiekben éppen Dunántúl nyugati részében emelkedett a legmagasabb fokra. Az aratás és cséplés munkáját gyakran összekötötték. Az aratóknak a cséplést is vállalniok kellett, amit általában télen végeztek. Ennek megfelelően a szerződéseket is későbben, általában július—szeptemberben kötötték meg, míg magát a munkát október—novemberben kezdték el. A legtöbb esetben keszthelyieket alkalmaztak, legfeljebb a szomszéd falusiak jöhettek számításba (Felsőpáhok Zala m.), mert így azok mindennap könnyen haza mehettek. Élelemmel maguk látták el magukat, bár ebből bizonyos nézeteltérések származtak, amit 1812-ben a szerződésbe is belefoglaltak olyképpen, hogy hosszú ideig az étkezés miatt nem maradhatnak el. A cséplés a pajtában, a cséplőszinben folyt, mely valahol a granarium környékén helyezkedett el és 1800 körül már állt.

30 A cséplés munkamenete a szerződésekből jól kiolvasható. Arra azonban felhívom a figyelmet, hogy 1799-ben a Georgikon már szelelő rostával rendelkezett. Ezt alátámasztják PETHE Ferenc által írt sorok is: „míg a' szem a' pelyvában van rakáson, ezt magyarul garmadának híjják. Ezt, törekjétől megrostálva szokták a' valamire való tséplők össze gyűjteni. Azután felszórván, még egyszer szelelő rostán keresztül botsájtják, 's így a' magtárba lehet önteni".

3 1 A közölt szerződések többnyire meghatározzák a részesedés arányát, ami minden gabonából a kilencedik. 1810-ben azonban — úgy látszik — ez a részesedés megváltozott. 1811-ben már csak a tizenkettedik jár, ugyanakkor megkapták minden harmincadik köblöt. Ez utóbbit általában kenyérköbölnek nevezték, amit az élelmezés fejében kaptak. 28. Nagyvdthy J. 1821. 115. A későbbiekben a keszthelyi uradalomban rendszeresen alkalmazzák a szakácsnét. 1840: „Szakácsnét magok az arató gazdák tartoznak fogadni, a ki az egész aratás és takarulás alatt a főzést megtenni és az ételt a mezőre kihordani köteles lészen melly fáradságáért fog a szakácsné 1 Xst Búzát és 2 Xst Rozsot kapni az Uradalomtól". OL. i. h. 29. Säle S. 1967. 159. 30. Säle S. 1967. 154-5.; Csíki L. 1972. 67-9. 31. Pethe F. 1805. 665. így nem lehet véletlen, hogy az 1799. évi szerződést éppen Pethe írta