Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)

— a termelési rendszer akkor életképes, ha biztosítani tudja a technológia állandó fejlesztését, a tudományos és technikai haladás eredményeinek célszerű felhasználását. Ezért is a rendszer működtetését csak megfelelően képzett szakemberek láthatják el. Itt említjük meg, hogy a legeredményesebben működő kukoricatermesztési rendszer a Corn Production System (CPS) — gesztora a Bábolnai Állami Gazdaság — osztályt is szervezett. Az osztály 1973 végéig 1066 szakembert részesített továbbképzésben. Az iparszerű növénytermelési rendszerek bevezetésének dinamikus fejlődésére jellemző, hogy a már említett CPS-rendszer mellett 1973 végére hazánkban még további négy iparszerű kukoricatermesztési rendszert munkáltak ki és vezettek be a gyakorlati termelésben. Ezek 1973-ban már több mint 200 üzemben alkalmazásra kerültek. A kukoricatermesztési rendszereket 1972-ben 85 077 hektáron, 1973-ban 271 000 hektáron, 1974-ben 447 000 hektáron vezették be. A különböző termelési rendszerek jelentős változásokat hoztak az egyes üzemek szervezetében, technológiájában, általában a termelés szervezésében. Érdemes ezek közül — ha csak futólag is — néhányat érinteni. A gépek célszerű kihasználása 200—300 hektáros tömbök létesítését teszi szükségessé. Csak így lehet a gépek inproduktiv mozgását a minimálisra csökkenteni. Az Agárdi Állami Gazdaságban pl. az átlagos táblanagyság több mint 200 ha. A Bábolnai Állami Gazdaságban — a CPS rendszer bevezetése óta — összesen 99 km hosszú dülőutat és fasort kellett megszüntetni. A nagy munkagépek a táblák további tömörítését, tömbökbe rendezését kívánják. A tömbökön belül új útrendszer — legalább 12 m széles utak— kiépítésére van szükség. Az új technológiák bevezetéséhez szükséges területet az átlagosnál nagyobb területű gazdaságok tudják biztosítani. A kisebb gazdaságok csak más nagyüzemekkel való kooperációk útján tudják a szükséges területet biztosítani. Hasonlóan a kis fejlesztési alappal valósíthatják meg az új technológiák bevezetését. A termelési rendszerek bevezetése során a következő kedvező üzemi tapasztalatokat állapították meg: — növekedett az általános termelési fegyelem; — betartják a szigorúan meghatározott agrotechnikai előírásokat; — a nagy mennyiségű munkát időben végzik el; — javult a munkaerkölcs; — a szakemberek maguk igénylik a továbbképzésüket, ami egyben üzemi kívánalommá is vált. Legszembetűnőbb a javulás a munka termelékenysége terén. II. A mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítési ütemének várható és szükséges meggyorsítása időszerűvé tette a fejlesztés főbb irányaival együtt az automatizálás jelenlegi helyzetének felmérését és további irányának jellemzését is.