Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)

Az állattenyésztésben régóta a takarmány és a munkaerő képezték a legnagyobb költséget. Az állattartás gépesítésének fő célkitűzése arra irányult, hogy — a takarmányok bizonyos előkészítésével (aprítás, gőzölés, keverés stb.) hatékonyabbá tegye azok értékesülését, illetve változatosabb és ízletesebb takarmányokat biztosítson az állatok részére és a takarmányozás szempontjából szinte értéktelennek tekinthető termények jól értékesíthető takarmányokként való felhasználását biztosítsa; — csökkentse az állattartás munkaerő szükségletét, könnyítse a nehéz fizikai munkát. Az állattartás sajátosságai lehetővé tették elsősorban a baromfitenyésztésben, később a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztés terén is az iparszerű termelési rendszerek kialakítását és bevezetését. Az állattartás munkafolyamatainak gépesítése eleve bizonyos esetekben folyamatosságot, bizonyos esetekben periodikusan megismétlődő folyamatot kívánt. így eleve igényelte az automatizálás bizonyos fokát, illetve kínálta az automatizált zárt tartási rendszer kialakításának lehetőségét. Gondoljunk csak a baromfitenyésztésben az egyes munkafolyamatok — etetés, itatás, alomeltakarítás, a hőmérsékleti- és a fényviszonyok szabályozása, a levegő állandó páratartalmának biztosítása, a tojások összeszedése és osztályozása — ma már természetesnek tűnő, automatizált gépesítésére. Amint az elmondottakból is kitűnik, az egyes mezőgazdasági ágakban a gépesített munkafolyamatok automatizálása nagyon eltérő. Azt is megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági munkafolyamatok jellegéből adódóan, az itt automatizálássá minősítés az iparban — sok esetben — nem tekinthető automatizálásnak. Hiszen az ipari termelés az időjárástól független, élő növények, állatok a termelési folyamatban nem vesznek részt. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés már vázolt munkaerőhelyzete, a termelés költségeinek csökkentése, az iparszerű termelési rendszerek fejlesztése egyre szükségesebbé teszi az automatizálás további lehetőségeinek, megoldási módjainak vizsgálatát. Előre kell bocsájtanunk, hogy különösen a szántóföldi növénytermesztés vonatkozásában az automatizálás megvalósítása elsősorban perspektivikus jelentőségű. A stabil — főleg majori — munkafolyamatok közül többnek automatizálása már megoldottnak tekinthető. Ide sorolhatjuk az állattenyésztés, tartósítás, szárítás, takarmánykeverés, az öntözés, üveg alatti termesztés, gyümölcs- és szőlőtermesztés egyes, fontosabb munkafolyamatainak automatizálását. A nagyobb gondot pontosan a szántóföldi növénytermesztésre jellemző mobil munkafolyamatok automatizálása jelenti. E folyamatok automatizálása jelentősen eltér az ipari termelési folyamatok automatizálásától. Az ipari termelésben ugyanis a gépek helyhezkötöttek és a megmunkálandó tárgyakat, a feldolgozásra kerülő nyersanyagot, félkész termékeket mozgatják, míg a szántóföldi növénytermesztés munkafolyamatainak végrehajtása során: a megmunkálásra kerülő tárgyak, a feldolgozásra jutó anyagok helyhezkötöttek (a talaj, a növények), és a gépek mozognak. Ii körülmények rendkívül bonyolulttá teszik a mobil gépcsoportok munkafolyamatainak automatizálását. így nincsen mód az iparban alkalmazott megoldások sablonos átvételére. Másfelől viszont