Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Vlcskó Lajos: Szempontok és adatok a magyarországi növénytermesztésben elterjedt ipari módszerek agrártörténeti feldolgozásához (1945—1975)

Az évtizedeken keresztül folytatott kemény munka nem volt eredménytelen. Néhány összehasonlító termésadat igazolja, hogy a kukoricatermesztés terén is messze mögöttünk hagytuk a múltat. Az 1931—40. években a kukorica átlagos termésátlaga ha-ként 18,7 q-t tett ki. 1975-ben pedig elértük a ha-kénti 50,2 mázsás termésátlagot. Ugyanakkor az élőmunka ráfordítása egyhuszadára csökkent négyszeres műtrágya­felhasználás mellett. Jelenleg azonban a ránk váró munkának csak az elején tartunk. Elmondhatjuk viszont, hogy a kísérletezés időszakát most már a megvalósítás folyamata válthatja fel. Az egyre nagyobb eredmények elérésében jelentős szerepet játszanak az iparszerü termelési rendszerek. Ezért szükséges, hogy azok fogalmát, belső tartalmát, főbb jellemzőit és követelményeit összegezzük. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium meghatározása szerint „termelési rendszer fogalmán a termelésnek azt a korszerű tényező komplexumát értjük, amelyben a hozamok mennyiség és minőségi növelése céljából a legújabb biológiai, kémiai, technikai elemeket szinkronizálják a termelőegységekre." A termelési rendszerek jellemzői magukban foglalják a főbb követelményeket és feltételeket, mint: — a mezőgazdaság növekvő mennyiségi és minőségi igényeit is kielégíteni képes, fejlettebb ipari háttért; — a nagyüzemekben bekövetkezett szakosodás és koncentráció biztosította le­hetőségeket, amelyek a követelményeket is megszabják. Ilyen követelmények lehetnek a következők: — nagy potenciális termőképességű növényfajták termesztése; — a legkorszerűbb termelőeszközök (gépek, anyagok stb.) használata; — a termelés teljes folyamatát átfogó, komplex technológia kidolgozása és használata, amely a végtermék tárolását és tartósítását, esetleg annak ipari feldolgozását is magában foglalja; — a komplex technológiában a résztechnológiák összhangban vannak és zárt egységet alkotnak; — a termelési technológia meghatározott, optimális területű egységekre és az ezt kiszolgáló gépekre, eszközökre, anyagokra és élőmunkára épül; — a termelési rendszer bevezetésével az ágazat termelésének hozama olyan mértékben növekszik, hogy a rendszer megvalósításához szükséges beruházás a rendszer hatásaként jelentkező többletnyereségből amortizációs időn belül megtérül; — a központ rendelkezik mindazokkal a szellemi, anyagi, technikai, szervezeti feltételekkel, amelyek biztosítják a komplex technológia adaptálását, irányítá­sát, megtartását és annak ellenőrzését, a technikai bázis javítását, karban­tartását;

Next

/
Oldalképek
Tartalom