Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

6. Nagyüzemi tömőistálló Petőfiszálláson (Fotó: Szegvári G., 1973) 591 g átlagsúlyú májakat értek el.

120 Ezek az eredmények az országos átlagot jelentékenyen meghaladták. A gépi tömés fő előnye a kézi töméssel szemben, hogy azonos idő alatt több lúd tömhető meg, elmarad a körülményes fizikai munka, kevesebb a ludak sérülése, csökken a kényszervágások száma. Inkább rutinmunka, mint a kézi tömés, de bizonyos műszaki ismereteket, másféle beidegzést tesz szükségessé. Elsősorban a nagyüzemek igényeit alkalmas kielégíteni, bár a szövetkezeti és a háztáji lúdhizlalóknak szintén sokat segíthet. Fel szokták vele szemben hozni, hogy gépi töméssel a hízó lúd kevesebb takarmányt vesz fel, mint a kézi töméssel. A jelenlegi gépi tömési eljárásokkal valóban 20—25 %-kal kevesebb kukoricát tömnek a hizlalás folyamán egy-egy libába, mint kézzel. * * * 120. A felsőpályás csigasorról üzemeltethető gödöllői tömőgép előnyei: a tömést egy személy végezheti; a lúd megtöméséhez mindössze 15—20 másodperc elegendő. — A tudományos tanácskozáson a nagyüzemi libamájtermelés gyorsabb fejlesztése végett a libatömők rendszeres képzését is sürgősen megoldandó feladatként jelölték meg. Azt kívánták, hogy a nagy lúdhizlaló telepeken olyan dolgozók legyenek, akik a lúd szervezetében a tömés során végbemenő biológiai változásokat, a tömőgép szerkezetét és működésének elvét ismerik (Tudományos tanácskozás a lúdról). BT 1976/3.