Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

Mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi átalakulása után - mint arról szó volt — nagymértékben csökkent a libamáj termelése, az addiginál is kevesebbet tudtunk belőle exportálni. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a májlibák előállításában előbbre lépjünk. Mindenekelőtt a törzsállományok termelési színvonalát kellett megvizsgálni abból a szempontból, hogy biztosítják-e az exportlehetőségek jobb kihasználását. Elegendő-e főként a nagyüzemi szektorban a törzsállományok növelése, vagy országos méretben szükséges-e fajtaváltás a második világháború előtti libamájexportunk volumenének eléréséhez?

121 A szakkörök arra a meggyőződésre jutottak, hogy a magyar mezőgazdaságban megváltozott termelési viszonyoknak megfelelően a lúdnál is új fajták után kell nézni, mert a hazai lúd termelése, akárcsak a nálunk hagyományosan tenyésztett többi gazdasági háziállaté, már nem elégíti ki a megnövekedett igényeket. A lúdtenyésztésben azonban nehezebbnek bizonyult a fajtaváltás, mint volt a tyúktenyésztés terén, amelyéhez hasonló színvonalú tenyészkiválasztás a lúdtenyésztésben külföldön sem ismeretes.

122 A lúdtartásnak a tyúkéhoz hasonló nagyüzemi tartási rendszerét sem sikerült még kialakítani. A liba termékeinek, különösen májának a kelendősége és ára rendkívül kedvező ugyan, de amíg nem oldják meg a húscsirkééhez hasonló „iparszerű" előállítását, nem valószínű a libamáj termelésének nagyarányú növekedése. A liba felnevelése és mindenekelőtt hizlalása sokkal munkaigényesebb, mint akár a húscsirkéé, akár a tojástermelő hibridtyúké.

123 Emiatt nem minden mezőgazdasági nagyüzemben karolták fel a májliba előállítását. Ilyen helyzetben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1968. október 18-án (a június 3-i miniszterhelyettesi értekezlet határozata alapján) az 1969—1976. évekre újszerű megbízást adott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek a lúdtenyésztés fejlesztésének komplex kutatására, a libamájtermelés kérdéskörét is ideértve.

124 A feladatterv részletes paraméterekkel a piackutatástól a nemesítési, tenyésztési munkán és a műszaki fejlesztés igényeinek elemzésén keresztül a várható gazdasági eredmények felméréséig vezette a kutatómunkát. A kutatási programot 35 kutató állította össze, eredményességéhez annak tervezett hét esztendejére az állam kereken 56 millió forintot biztosított.

1 25 Ebből 32 milliós beruházással sor került az egyetem babati kísérleti telepének korszerű lúdnemesítő teleppé fejlesztésére. A májliba paraméterét a kutatási program — végső célként — 500—700 g-os májnagysággal szerepeltette. Bár ez az elképzelés nem valósult meg,

126 a libamájexport utóbbi évi eredményei mégis azt érzékeltetik, hogy a program megindulásával mintegy reflektorfénybe került 121. Bâllai A. - László L.-né 1972. 24. 122. Bögre J. 1969. 69. 123. Lovas M. 1975. 108. 124. Korábban genetikai, takarmányozási, illetve technológiai szempontból főként Tangl Harald, Horn Artúr, Tóth-Baranyi István, Baintner Károly és Bögre János kísérletei, gyakorlati téren pedig Báldy Bálint és Lacza Béla munkássága jutottak a libamájkutatás terén jelentős eredményekre. A baromfiipari libamájkészítmények tekintetében Vértes Jenő, Lőrincz Ferenc és Spanyár Pál kísérletei voltak jelentősek. 125. A mezőgazdasági kutatás szervezésének új megoldása. 1 1968/44. 126. Nagy T. BI 1975. 199.