Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon

időszak kiinduló formája nyilván az a természetes vagy parlagi fajtájú XV—XVI. századi bakonyi sertés volt, amelynek csontleleteit a sarvalyi ásatás hozta felszínre. A fajta fejlődésének végső eredménye ismeretes. A bakonyi sertés gazdasági tulajdonságai nem javultak olyan mértékben, hogy megfelelhetett volna a megnövekedett kereskedelmi, fogyasztói igényeknek. Bekövetkezett tehát az az állapot, amelyet Darwin, Ch. találóan így jellemez: „Minthogy minden fajta lassan nemesedik, az alsóbbrendű változatokat előbb elhanyagolják, majd végül elvesznek."

61 A bakonyi sertést illetően ez az állapot a XIX. század középső harmadában következett be. IRODALOM BOESSNECK, J. 1958. Zur Entwicklung vor- und frühgeschichtlicher Haus- und Wildtiere Bayerns im Rahmen der gleichzeitigen Tierwelt Mitteleuropas. Studien an vor- und frühgeschistlichen Tierresten Bayerns II. München. BÖKÖNYI, S. 1961. Die Haustiere in Ungarn im Mittelalter auf Grund der Knochenfunde. In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Ethnografische Studien. Budapest. BÖKÖNYI, S. 1974. History of domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest. CSAPÓ L. 1888. A sertéstenyésztés. Budapest. CZILCHERT R. 1859. Állattenyésztési eszmék szemközt a Magyarországon jelenleg alapból megváltozott gazdálkodási viszonyokkal. .Pest. DARWIN, CH. 1960. Állatok és növények változásai háziasításuk során. II. kötet. Budapest. DITZ, H. 1874. A magyar mezőgazdaság. Budapest. DORNER, B. (enesei) 1925. A sertés tenyésztése és hizlalása. Második, teljesen átdolgozott és bővített kiadás. Budapest. DORNER B. (enesei) 1931. Az utolsó bakonyi disznó Magyarországon. Hangya. XXII. Budapest, v. d. DRIESCH, A. 1976. Das Vermessen von Tierknochen aus vor- und frühgeschichtlichen Siedlungen. München. DUERST, J. U. 1926. Vergleichende Untersuchungsmethoden am Skelett bei Säugern. Handbuch der Biol. Arbeitsmethoden Abt. 7. Berlin-Wien. ELLENBERGER, W.-BAUM, H. 1908. Handbuch der vergleichenden Anatomie der Haustiere. Zwölfte Auflage. Berlin. ÉBERE. 1961. A magyar állattenyésztés fejlődése. Budapest. FALUDI B. 1961. Örökléstan. Budapest. GAÁL L. 1966. A magyar állattenyésztés múltja Budapest. HANKÓ B. 1948. Attila disznaja és a magyar vaddisznók. [Sus scrofa Attüae (Thomas) és Sus scrofa hungaricus n. subsp.] Debreceni Szemle. 5. Debrecen. HANKÓ B. 1939. ősi magyar sertéseink. Tisia 3. Debrecen. HERRE, W.-ROEHRS, M. 1971. Domestikation und Stammesgeschichte. In Heberer, G.: Die Evolution der Organismen. Band II/2. Stuttgart. HOLL I.-PARÄDI N. Sarvaly ein mittelalterliches Dorf (sajtó alatt). HORN A. 1955. Általános állattenyésztés. Budapest. HORN A. 197'3. Szarvasmarhatenyésztés. Budapest. KOVÁCSY B.-MONOSTORI K. 1890. A sertés annak tenyésztése és hizlalása. Kassa. LUHMANN, F. 1965.Tierknochenfunde aus der Stadt auf dem Magdalensberg bei Klagenfurt in Kärnten. III. Die Schweineknochen. Kärntner Museumschriften 39. Klagenfurt. MATOLCSI J. 1975. A háziállatok eredete. Budapest. MATOLCSI J. 1977. A budai királyi palota északi előudvarában feltárt XIV-XV. századi állatcsontok. Budapest Régiségei XXIV/3. Budapest. 179-198. 61. Darwin, Ch. 1885. (1960) 210.