Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon
A fajtajelleggel kapcsolatos következtetések A sarvalyi sertésleletekre vonatkozó adatokat összefoglalólag úgy értékelhetjük, mint amelyek közelebb visznek bennünket a XV—XVI. században élt bakonyi sertés megismeréséhez, de számuk a testnagyság biometriai elemzéséhez még nem elégséges. Annyi látszik belőlük, hogy akkor a bakonyi sertés még nem volt a mai értelemben vett nemesített és standardizált fajta, hanem a középkor itt tárgyalt évszázadaiban a Kárpát-medence középső részén létező parlagi sertésnek Bakony környéki változatát alkotta. Ezt a feltevést látszik alátámasztani a sarvalyi sertésnek a Túrkeve-Móricz lelőhely alföldi sertéseivel való alkati hasonlósága. A XIX. századi szakkönyvek szinte kivétel nélkül kiemelik a Bakony vidéki sertéstenyésztés hírességét, de a tartott és a tenyésztett fajták között a bakonyi sertést nem említik. Hiányzik az Pethe Ferenc természettudományos könyvéből 48 éppúgy, mint Popovits János sertéstenyésztési szakkönyvéből. 4 9 Wenzel Gusztáv még 1887-ben is úgy emlékezik meg róla, mint a különböző néven (szalontai, bakonyi) ismert „nyurga testű, górlábú, erős csontú" fajta egyik válfajáról. 50 Ezek után különös figyelmet érdemel, hogy a bakonyi sertés, mint önálló fajta tulajdonképpen csak a század vége felé jelenik meg a szakmai irodalomban, először legtisztábban talán Csapó Lajos művében. 51 Az a körülmény, hogy a mangalica fajta viszont nemcsak az itt idézett, hanem minden XIX. század eleji szakkönyvben szerepel, azt a látszatot kelti, mintha hazánkban a mangalica sertés történelmileg előbb jelent volna meg a bakonyi fajtánál. A látszat ellensúlyozásának szándékával a későbbi szakírók egyrésze úgy magyarázta a sorrend fonákságát, hogy a vázolt kép a mangalica és a bakonyi sertés elnevezésének összekeverése miatt alakulhatott ki. Ez a nézet bukkan fel Éber Ernő művében is, aki általánosítva még hozzáteszi, hogy a tartott sertésfajták neve vidékek és nyelvjárások szerint eltérő volt. 52 Nincs okunk kétségbevonni az elnevezések és a nyelvjárások különbözőségével kapcsolatos megjegyzések helytállóságát, mégsem tételezhetjük fel a szakírók egyformán téves név- vagy nyelvhasználatát. Inkább arról van szó, hogy a fajtakialakulás és a fajtafejlődés biológiai folyamatának figyelembe vétele nélkül nem lehet megfejteni a bakonyi sertés felvázolt rejtélyét. Amikor az állattenyésztéstani tudomány a XIX. század közepén kezdte bontogatni szárnyait, a Bakony vidéki sertés a kitenyésztéttség vagyis a domesztikáltság mértékét illetően még a produkciós stádium 53 legelején volt. Még nem voltak lemérhetők rajta az intenzív szelekció, a céltudatos haszonvétel és a termelőképességet fejlesztő egyéb emberi tevékenység hatására bekövetkező megváltoztatások. A mangalicán viszont az ivari elkülönítés folytán ezek a megváltozások már akkor előnyös gazdasági tulajdonságokban jelentkeztek, amelyekre nézve az állomány többé-kevésbé egységessé formálódott. 48. Pethe F. 1815. 387-393. 49. Popovits J. 1828. 7-15., 65. 50. Wenzel G. 1887. 223-224. 51. Csapó L. 1888. 57. 52. ÉberE. 1961. 177. 53. Matolcsi J. 1975. 60.
