Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Matolcsi János: A bakonyi sertés XV—XVI. századi csontleletei Sarvalyon

A BAKONYI SERTÉS XV-XVI. SZÁZADI CSONTLELETEI SARVALYON MATOLCSI JÁNOS Az állattenyésztés hazai történetének jelentős részleteire vetett fényt az a régészeti falufeltárás, amelyet Holl Imre és Parádi Nándor végeztek 1969-1974. években a Sümeg melletti egykori Sarvalyon.

1 Feltárták a XV-XVI. századi falu valamennyi lakóházát és melléképületeit, összesen 16 házat, illetve portát. Megállapításuk szerint ez ugyanannyi gazdálkodási és háztartási egységet jelent. A házakból és a melléképületekből jelentős mennyiségű, többnyire étkezési hulladékként visszamaradt állatcsont került elő, amely anyagot többféle szempontból tanulmányoztuk.

2 A faji hovatartozás szempontjából meghatározott 1104 darab csont, illetve töredék 14 állatfajhoz

3 tartozik és 119 állategyedet képvisel. Gazdaságtörténeti szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az összes állatcsontnak 35,8 %-a sertéscsont, a csontokat hátrahagyó egyedek összességének pedig 37,0 %-a volt sertés. Ezekből az adatokból láthatóvá vált, hogy Sarvaly lakossága bár hússzükségletének nagyobbik részét szarvasmarhatartás révén fedezte, a tartott állatok számát tekintve első helyen a sertés állott. A nagymértékű sertéstenyésztés a Bakony környéki helyi adottságokon alapuló sajátos gazdálkodási forma következménye. Mértékét jól érzékelteti, hogy Sarvalyon a sertéscsontok számaránya akkora hányadot tesz ki, mint a vele egykorú Túrkeve-Móricz nevű lelőhelyen előkerült juh—kecske- és sertéscsontok hányada együttvéve.

4 A sarvalyi sajátosságokhoz ugyanakkor hozzátartozik a juh- és a kecskecsontok csaknem teljes hiánya. Úgy látszik, hogy a kis kérődző háziállatokat Sarvalyon nem tenyésztették, s a háziállományban helyüket a sertés foglalta el. A sertésleletek nagy gyakorisága tükrözi a faj helyi gazdasági jelentőségét, egyben érdeklődést kelt az állomány oszteológiai bélyegei iránt, valamint a tartás, tenyésztés és 1. A falu régészeti korának, élettartamának, történetének részletes tárgyalását Holl I. -Parádi N. sajtó alatt lévő' munkája tartalmazza. 2. Matolcsi J. a sarvalyi állatcsontok feldolgozásáról szóló dolgozat (sajtó alatt). 3. A csontleletek fajonkénti megoszlása: szarvasmarha 52,6 %, ló 1,7 %, juh és kecske 0,8%, sertés 35,8 %, kutya 0,3 %, tyúk 1,1 %, kacsa 0,2 %, lúd ,0,6 %, szarvas 3,2 %, őz 1,4 %, vaddisznó 0,3 %, róka 0,1 %, mezeinyúl 0,4 %, fácán 1,2 %. (Mivel a juh- és a kecske-csontok szétválasztására nem volt lehetőség, azokat egyetlen faj maradványaiként vettük számba, a vad- és a házisertést pedig gazdaságtörténeti meggondolásból a statisztikában külön szerepeltettük.) 4. Bökönyi, S. 197'4. 420.