Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csöppüs István: Magyarország lóállományának alakulása az 1938—1944. években
Az 1920. évi országterület igásállományának megoszlása Igásló Igásökör Igázott tehén Együtt Év — — % 1935 69,5 14,9 15,6 100,0 1942 67,1 21,4 11,5 100,0 Megállapítható egyfelől, hogy az igáslovak és az igázott tehenek aránya csökkent. Az előbbi 69,5 %-ról 67,1 %-ra, az utóbbi pedig 15,6 %-ról 11,5 %-ra esett vissza. Emelkedett viszont — a már említett okok miatt — az igásökrök részesedése (14,9 %-ról 21,4 %-ra). A téma vizsgálatának elmélyítése megköveteli a tehénállomány és az igásállatok egymáshoz viszonyított arányának áttekintését is, ami végső soron az előbbiekben elmondottakat igazolja. 41 Igásállat/100 tehén db 1935 1942 ökör 16 20 Ló 76 65 ökör és ló együtt 92 85 Igázott tehén 17 14 Arról, hogy valójában miképpen alakult az 1920. évi országterületen a mezőgazdasági üzemek igaerő ellátottsága, csak úgy kapunk átfogó képet, ha a mezőgazdasági területhez viszonyítva vizsgáljuk az igásállatállomány sűrűségének alakulását (21. számú táblázat). 42 A 100 kat. hold mezőgazdasági területre jutó igásállomány 7,4 %-os csökkenést jelzett. Ezen belül azonban az egyes igásállatféleségek sűrűsége ellentétes irányú változást mutat. Jelentős mértékben visszaesett az igázott tehenek sűrűsége (25 %), míg az igásökröké számottevő mértékben emelkedett (33,3 %). Ugyanezeket a változásokat mutatják a 100 kat. hold szántóterületre jutó igásállatok sűrűségi mutatói is. Az adatokból arra következtethetünk, hogy a gazdaságok a kiesett lóigaerőt ökrökkel pótolták. Mindezek után már nem nehéz felállítani az 1920. évi országterület igaerő mérlegét (22. számú táblázat). 43 Az adatok alapján egyfelől megállapítható, hogy 1935—1942 között a lóerő-mennyiségből az igáslovakra jutó hányad csökkent (82,3 %-ról 79 %-ra), valamelyest visszaesett az igázott tehenek aránya is (5,3 %-ról 4 %-ra), az igásökrök részesedése pedig emelkedett (12,4 %-ról 17 %-ra). Az elméleti számítások szerint tehát az igásállatok kihasználatlan vonóerő képessége az említett időszak alatt lényegében változatlan maradt (31,4 % és 31,5 %). 41. Kiss A.: SSZ. 1958. 25. 42. Saját számítás alapján. 43. Saját számítás alapján. A kulcsszámokra vonatkozóan lásd a jegyzet 31. és 37. pontját. Az 1920. évi országterületen gépi vonóerőre 1935-ben 985 000 kat. hold, 1942-ben pedig 1,411 000 kat. hold jutott. Feltételeztem, hogy a gépekkel a szántóterületet művelték meg ; és ezt az össz-szántóterületből levonásba helyeztem.
