Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csöppüs István: Magyarország lóállományának alakulása az 1938—1944. években
A kihasználatlan vonóerőképesség a háború ellenére az 1920. évi országterületen 1942-ben viszonylag magas értéket mutatott, ez elsősorban az igásállomány birtoknagyságcsoportok közötti megoszlásában leü magyarázatát. Hiszen, — mint korábban már említettem -,a lovak 87%-a és az ökrök 67%-a a 100 kat.hold alatti gazdaságok tulajdonában volt. Ez részben magyarázatot ad arra is, hogy miért volt magas a paraszti gazdaságok termelési költsége. 4. A lóállomány katonai igénybevétele Ismertek azok az intézkedések, amelyeket az állam az ország lóállományának minőségi javítása végett kifejtett. Az elért eredményeket azonban lerontotta a katonai sorozóbizottságok működése, mert elsősorban a jó minőségű és erőállapotú állatokat vették igénybe, illetve sorozták be. Hogy a vizsgált időszak alatt a hadsereg részéről igénybe vett lovak száma miképpen alakult, erről sajnos még megközelítő adatokkal sem rendelkezünk. A honvédség már 1938 végén és 1939 elején a Felvidéki-sáv átcsatolása, valamint a kárpátaljai akció alkalmával nagymérvű lófelvásárlást indított, ami valójában az egyik lépcsőfokát képezte a hadi állammonopolkapitalizmus kiépülésének. A sorozóbizottságok részéről igénybe vett lovak után kifizetett ellenérték azonban oly alacsony volt, hogy az a világpiaci árnak csak kb. 60-70 %-át érte el, sőt az állat pótlásának költségeit sem fedezte. 44 Ez viszont súlyos helyzet elé állította a kisárutermelő üzemeket. Valamelyes javulást jelentett 1940 szeptembere, amikor is a kincstár az átvételi árakat felemelte. A hátaslovakért 700 P helyett 800 P-t, a tüzérségi hámoslovakért 800 P helyett 900 P-t fizetett. Az áremelés azonban távolról sem biztosította a tenyésztés és tartás költségeit, sőt a nagyarányú igénybevétel (Észak-Erdély átcsatolásával kapcsolatos katonai akció) a mezőgazdasági munkák zavartalanságát is veszélyeztette. Ezért a kormány a későbbiekben már úgy intézkedett, hogy a lovak és a fogatos járművek igénybevételekor figyelembe kell venni a mezőgazdaság érdekeit is. 45 E rendelkezés hatására a hároméves, valamint az ennél idősebb lovaknak csak 50 %-át jelölték ki átvételre és a tenyésztésre használt kancákat általában mentesítették a behívások alól. A Földmívelésügyi Minisztérium a lovak utánpótlásának megkönnyítése végett az 1941. év nyarán az Országos Központi Hitelszövetkezet útján lovanként 300—350P-ŐS, egy évre szóló kamatmentes hitelt bocsátott a kisgazdaságok rendelkezésére. 46 A Szovjetunió elleni háború megindulása és az ott elszenvedett súlyos veszteségek újabb és igen komoly terhet róttak a parasztságra. Bár számadatokkal nem rendelkezünk, de az egykori jelentések arról győznek meg, hogy a honvédség lóigénybevétele az egész országban fokozódott, ami különösen a melegvérű állományt sújtotta. A besorozott lovakért, szekerekért és lószerszámokért fizetett ún. becsár a forgalmi árnak alig felét tette ki. 4 7 44. Az OMK 1941., 1942. és 1943. évi jelentései alapján. A korábbi évekre nézve lásd, Szuhay M.: 1962. 214. 45. 75.600/1940. KM. sz. r. Budapesti Közlöny. 46. Az OMK 1941. évi jelentése. 47. Az OMK 1942. és 1943. évi jelentése.
