Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Csöppüs István: Magyarország lóállományának alakulása az 1938—1944. években

csoporton belül emelkedett a növendékállatok részesedése (9,1 %-ról 11,9 %-ra, illetve 4,9 %-ról 7,1 %-ra), míg a felnőtt állományra jutó hányad csökkent. c) A lóállomány fajta szerinti összetétele és minőségi alakulása Magyarország mindenkori területén a lóállomány fajta szerinti összetételének változásáról az 5. számú táblázat tájékoztat.

1 2 Az ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy sem a háború ténye, sem a területváltozások a lóállomány fajtaszerkezetében érdemi módosulást nem idéztek elő (a melegvérű lovak aránya 78—79 %, a hidegvérűeké pedig 20—21 % között ingadozott), bár a megnagyobbodott ország lótartásában — Kárpátalja, de különösen az erdélyi területek átkerülése következtében — megjelent a hucul fajta, amely minőségének javítása végett a kormányzat törzstenyészetek kialakítása iránt intézkedett.

13 A fajta szerinti összetétel alakulásán túlmenően azonban más tényezőket is figyelembe kell vennünk, ha az ország lóállományának minőségi fejlődését vizsgáljuk. Elsősorban az apaállat ellátás kérdése kíván figyelmet. Az első viláháborút lezáró békeszerződés következtében az új országhatáron kívül maradt a ménesek és a méntelepek kezelőienk egy része. Ezért a húszas évek elején személyzet hiányában csökkenteni kellett a fedeztetési állomások számát, a méntelepeket pedig magánvállalkozóknak adták ki, akik azonban az állatokat a legtöbbször nem gondozták megfelelően és azokat elsősorban a saját üzemükben mezőgazdasági munkák végzésére használták. Az állami mének tartását vállaló községek és közbirtokosságok fedeztetési díja viszont magas volt. Az eredmény az lett, hogy a paraszti lóállomány minősége jelentős mértékben romlott, mert a kancatulajdonosok az olcsóbb zúgménekkel fedeztettek. E folyamatnak útját állta számos intézkedésével az állami tenyésztési politika, hiszen a gazdaságoknak és a katonaságnak is erősebb, csontosabb lovakra volt szüksége. Az állami beavatkozást mutatja az állami fedeztetési állomások rendszerének újabb kiépítése (6. számú táblázat). Az állomási és a bérmének együttes létszáma 1924-től 1938-ig 1452 db-ról 1927 db-ra emelkedett. E téren a fejlődést a második világháború kirobbanása sem tudta megakasztani, mert az 1938—1943. években a ménállomások száma 458-ról 845-re, az állomási és a bérmének száma pedig 1927 db-ról 3088 db-ra emelkedett (61,1 %). De örvendetes mértékben nőtt az állami ellenőrzés alatt álló ménekkel végzett fedeztetések száma is.

14 12. A Felvidéki sáv területén a hidegvérű lovak tenyésztése jelentéktelen volt, s csupán a nyugati részeken az ipari üzemek tartottak ilyeneket,Szóllősy Z.: MSSZ 1939. 510—518. 13. Kárpátalja lóállományából 14,7 % (4432) volt a hucul. Az erdélyi területekre nézve ilyen adatokkal nem rendelkezünk. A kormányzat külön gondot fordított Erdély lóállományának minőségi fejlesztésére. Szatmárnémetiben, Alsóuzsokon és Csíkszeredán méntelepet állított fel és 50 %-os állami ártámogatással tenyészkanca akciót szervezett. E program keretén belül 1941-ben 1500, 1942-ben 1189 és 1943-ban 1244 jó minőségű anyaállat került a tenyésztő gazdaságok birtokába. Az OMK 1943. évi jelentése alapján. Az állami beavatkozás kérdésével foglalkozik Berend T. I.—Szuhay M.: 1973. 14. OMK évi jelentései alapján.