Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
Miként az 1924. évi bortörvény, az 1936: V. törvénycikk is felsorolta a szőlő és a must feldolgozásához, illetve a must és a bor kezelésekor alkalmazható eljárásokat, felhasználható anyagokat és ezek mennyiségét. A must relatív cukorhiányának pótlására, illetve a bor édesítésére szigorúan tilos volt cukornak, szaharinnak vagy bármely más édesítőszernek, a szesztartalom emelésére pedig nem borból előállított alkoholnak a felhasználása. Sűrített mustot vagy töppedt szőlőt csak csemegebor vagy típusbor készítése céljából volt szabad a borhoz hozzáadni. Továbbá tilos volt a meg nem engedett anyagokat borászati célú felhasználásra hirdetni, forgalombahozni vagy a borok kezelésére, raktározására szolgáló helyiségre (pincébe, présházba stb.) bevinni. A közfogyasztás céljára forgalomba hozott bor szesztartalma 9 térfogatszázaléknál kevesebb nem lehetett. 64 A termelő sem mérhette ki borát, ha ennek szesztartalma a 9 térfogatszázalék alatt volt. Viszonteladó részére hordóban szállított bor Malligandfokban kifejezett szesztartalmát a borkereskedő köteles volt a számlán feltüntetni. Az 1936. évi bortörvény 210 800/1941. F.M. sz. újabb végrehajtási rendelete az ország területét 21 borvidékre beosztva, az előző bortörvényeknél jobban figyelembe vette az egyes borvidékek földrajzi tájegység szerinti kialakítását. Az alföldi, a felföldi és a nyírségi borvidéken termett borok kivételével abban az esetben volt csak szabad bort valamely borvidék nevével forgalomba hozni, ha ott hegyi szőlőben termett. Az 1936. V. törvénycikk hatálybalépése után házi fogyasztásnak céljára csak az a szőlőbirtokos készíthetett saját termésű szőlőjének törkölyéből törkölybort, akinek szőlőterülete 2 kat. holdnál nem volt nagyobb és egy évben most már 5 hl-nél több törkölybort ő sem állíthatott elő. Aki pedig termelői bor kimérésével vagy bornak kicsinyben árusításával foglalkozott, az továbbra sem készíthetett törkölybort. Gyógyborok előállítására a hivatalos gyógyszerkönyv előírásai voltak irányadóak. Az abba fel nem vett gyógyborok készítésére és forgalombahozatalára a belügyminiszter, a földművelésügyi miniszterrel egyetértve, kivételesen engedélyt adhatott. Gyógybort gyógyszertárban vagy drogériában volt csak szabad árusítani. 63. A must természetes cukortartalmának fokozására sűrített must, szesztartalmának emelésére pedig legalább 92 térfogatszázalék szesztartalmú, hibátlan borpárlat felhasználása engedélyezve volt. Megengedte az 1936. évi bortörvény a must és a bor kénczését is 99 %-os tiszta,arzénmentes kénnel, arzénmentes, cseppfolyósított kénessawal vagy káliummctabiszulfáttal. A must és a bor savtalanítására tiszta (précipitait) szénsavas meszet, színének javítására égetett cukrot (karamellf) vagy szafflórt, szűrésére vegytiszta állati vagy növényi eredetű szenet, derítésére viza- vagy harcsahólyagot, zselatint, csersavat, tojásfehérjét, friss fölözött tejet, tiszta kazeinkészítményeket, spanyolföldet (kaolint), ferrociánkáliumot és - fehértörés esetében — citromsavat volt szabad igénybe venni. (Ferrociánkáliumot csak hatósági irányítással és ellenőrzéssel volt szabad must vagy bor derítésére használni és ahhoz az Országos Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás vagy valamelyik vegykísérleti, illetve vegyvizsgáló állomás előzetes hozzájárulása is kellett.) Megengedett volt még: a bor felfrissítésére tiszta szénsav, a must erjesztésére, illetve a bor továbberjesztésére kultúrélesztő használata; továbbá a must és a bor feltöltése jobb minőségű bornak friss törkölyére vagy seprőjére; a must és a bor fejtése, szűrése, pasztőrözése és végül eltarthatóvá tételükre, érlelésükre minden olyan művelet, amellyel idegen anyag nem jut a mustba, illetve borba. 64. A termelő és kereskedő (vendéglős, korcsmáros) között viszonteladás végett lebonyolított borforgalom nem tartozott a közfogyasztásra forgalombahozatal fogalmához. A termelő tehát 9 térfogatszázalék szesz tartalmúnál gyöngébb borát is eladhatta szeszfőzdének vagy viszonteladónak, de utóbbi az ilyen bort abban az esetben mérhette csak ki fogyasztóknak, ha előbb nehezebb borral házasította vagy sűrített musttal, borpárlattal, esetleg fagyasztott borral 9 térfogatszázalék szesztartalomig feljavította.
