Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Borok házasítását az 1936: V. törvénycikk általában szintén megengedte. Ismét megtiltotta azonban a házasítást a direkttermő szőlőből szűrt, valamint a külföldi eredetű borral, a csemegeborral és az erjesztett gyümölcslével. Származási helyre vagy bizonyos szőlőfajtára utaló elnevezéssel a házasított bor abban az esetben volt ezután forgalomba hozható, ha legalább 75 %-át annak a borvidéknek vagy termőhelynek hegyi szőlőjében, illetve abból a szőlőfajtából szűrték, amelyre neve utalt és a keverékbor az elnevezése szerinti jellegét megőrizte.

65 Nem szőlőléből előállított szeszesitalok erjesztett almaié, ribizkelé stb. elnevezéssel kerülhettek csak forgalomba. Tilos volt a „mézbor" elnevezés is. A 283 313/1943. F.M. sz. rendelet szerint viszont a termelő amerikai direkttermő szőlőből szűrt saját termésű borát borpárlattá kifőzhette. Ha valaki az 1936: V. törvénycikk hatálya alá eső szeszesital kicsinybeni árusításával foglalkozott, köteles volt pincéjében, raktárában és kimérő helyiségében a hordón vagy az edényben, amelyben a bort tartotta, ennek minőségét, származását feltüntetni. A bortörvény kivonatának kifüggesztését ellenben az 1936. évi törvény az előzőektől eltérően nem követelte meg. Borkereskedő abban az esetben alkalmazhatott cégében valamely borvidék, termőhely vagy termelő nevére utaló jelzést, ha ezek borainak forgalombahozatala volt a fő üzletága. A palackos borok címkéjén tilos volt a fogyasztók megtévesztésére alkalmas rajz, címer vagy szöveg használata, de a bor minőségén és származásán kívül a cimkén fel kellett tüntetni a termelő vagy a palackozó pincészet nevét és telephelyét is. A palackos borok évjáratának feltüntetését viszont a törvény nem tette kötelezővé. Tokajhegyalját az 1936. évi bortörvény is zárt területté nyilvánította, ahová sűrített mustot, mazsolaszőlőt, aprószőlőt, aszuszőlőt, borhamisításra alkalmas déligyümölcsöt, valamint zamatosító vegyikészítményeket tilos volt bevinni, ott készletben tartani. A zárt területre idegen származású bort a sátoraljaújhelyi szőlészeti és borászati kerületi felügyelő engedélyével lehetett csak jogosan bevinni vagy azon átvinni. Az ilyen bort az ott termettől továbbra is elkülönítve kellett tartani és tartályát úgy megjelölni, hogy idegen származása kétségtelenül kiderüljön. Tokaji pecsenyebor, szamorodni, aszú, máslás és fordítás elnevezéssel olyan borokat volt csak szabad forgalomba hozni, amelyek az előírt minőségi követelményeknek minden tekintetben megfeleltek. Az aszú- és a szamorodni borokat forgalombahozataluk előtt az Országos Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomásnak, a tarcali szőlészeti és borászati szakiskola igazgatójának vagy a sátoraljaújhelyi szőlészeti és borászati kerületi felügyelőnek minőségi szempontból meg kellett vizsgálnia. E borok szesztartalmának emelését legalább 92 tér fogatszázalékos hibátlan borpárlat hozzáadásával engedte csak meg az 1936: V. törvénycikk úgy, hogy ezáltal legföljebb 4 térfogatszázaléknyi borpárlat kerüljön a borba és ennek szesztartalma a 18,5 térfogatszázalékot meg ne haladja. Legalább 24 klosterneuburgi cukorfokos tokajhegyaljai musthoz hektoliterenként nem több, mint 2 liter legalább 92 térfogatszázalékos hibátlan borpárlat hozzáadását szintén megengedte az 1936: V. törvénycikk. A 2000/1929. F.M. sz. rendelet értelmében fokozott védelemben részesülő fehér borokat, valamint a tokaji pecsenyebort rajnai alakú, a vörös borfajtákat burgundi alakú, 65. Vörös és siller borokhoz színezésük végett legföljebb 10 %-os arányban megengedett volt a direkttermő Othelló szőlő borának hozzáadása.