Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
kivételt a törvény, akik nagyban nem foglalkoztak boreladással is, továbbá házi, illetve üzleti szükségletük mértékéig a közvetlen fogyasztókkal és a vendéglősökéi. Több újítása volt az 1908: XLVII. törvénycikknek a borseprő felhasználása, a törköly- és a gyümölcsbor, valamint a pezsgő készítése tekintetében is. Seprőbort saját termésű vagy vásárolt borának seprőjéből mindenki készíthetett, de nem volt szabad kipréselés céljából borseprőt venni, sem vásárolt seprőből sajtolt bort forgalomba hozni vagy raktáron tartani. 3 3 Törkölybort azontúl csak a 4 kat. holdnál nem nagyobb szőlőterülettel rendelkező termelők készíthettek saját termésű, 3 napnál nem idősebb törkölyből cukor hozzáadása nélkül, feltéve, hogy ezt a szándékukat legalább 48 órával előbb a községi elöljáróságnak (városi tanácsnak) bejelentették. A készíthető törkölybor az egy évi saját szükségletet meg nem haladhatta,és legfeljebb 20 hektoliter lehetett. A törkölyt csak egyszer használhatták, és vizet a belőle kapott mustnak legföljebb negyedrészéig volt szabad hozzátenni. Aki borkereskedéssel (borkiméréssel) foglalkozott, az törkölybort a saját szükségletére sem készíthetett. A törkölybor előállításához is csak azoknak az anyagoknak a felhasználása és azoknak az eljárásoknak az alkalmazása volt megengedett, mint a szőlőmust erjesztésekor. Törkölybort és gyümölcsbort egymással vagy borral továbbra sem volt szabad házasítani. Ezeket az italokat az 1908. évi törvény értelmében is olyan hordókban, illetve edényekben kellett tárolni, amelyekre tartalmuk megjelölését le nem törölhető írással jól olvashatóan ráfestették. A pezsgőre és a habzóborra vonatkozó rendelkezéseket az új bortörvény változtatás nélkül vette át a régiből. Meg nem engedett módon előállított borból sem pezsgőt, sem habzóbort készíteni nem volt szabad. Ha valaki a must, bor, seprőbor, törköly bor, gyümölcsbor, pezsgő, habzóbor készítéséhez tiltott anyagot használt fel vagy ezeket az italokat a törvénybe ütköző módon állította elő és hozta forgalomba, kihágást követett el, amiért az illető az 1908: XLVII. törvénycikk hatálybalépése (1909. I. 1.) után a korábban kiszabhatónál súlyosabb büntetést: 8 naptól 3 hónapig terjedhető elzárást, illetve 10 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetést kaphatott. Ugyanilyen büntetésnek tette ki magát az is, aki cukrozott bort természetesnek tüntetett fel, törkölybort áruba bocsátott, borhamisítási célra tiltott anyagot hirdetett vagy hozott forgalomba. Ha korcsmáros követte el az ilyen kihágást, tőle az italmérési engedélyt el lehetett vonni. Az 1908. évi bortörvény alapján 3—15 napig tartó elzárásra, illetve 10-től 600 koronáig terjedő pénzbüntetésre volt elítélhető az, aki a nem maga készítette hamisított bort — akár gondatlanságból is — forgalomba hozta, a törkölybor készítését a községi elöljárósághoz (városi tanácshoz) be nem jelentette, törkölybort e minőségének megjelölése nélkül raktáron tartott, a bor származását vagy fajtáját nem a valóságnak megfelelően jelölte meg, a bortörvény kivonatát ki nem függesztette. 34 10-től 600 koronáig terjedhető pénzbüntetést kapott, aki hamisított bort eladás vagy borseprőt kisajtolás végett vásárolt, a bornyilvántartást nem vagy helytelenül vezette, a hivatalos vizsgálatot megnehezítette. 33. Pálinkafőzés céljából szabad volt vásárolni borseprőt. 34. Az, hogy ki hamisította a bort, ritkán bizonyítható, nem úgy, mint a forgalombahozatal ténye. Ezért az 1908. évi bortörvény a hamisított bor forgalombahozóját is büntetni rendelte, függetlenül attól, hogy ő hamisította-e a bort vagy sem. Egyesek a törvénynek ezt a rendelkezését kereskedelemellenesnek tartották. Ezzel szemben jogosan hivatkoztak a törvény előkészítői arra, hogy kihágást nemcsak szándékosan, hanem gondatlanságból is el lehet követni.
