Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
Azt a korárjto rendelkezést, hogy mustot és bort tilos az olyan borvidék, község, termőhely vagy szőlőfajta megjelölésével forgalomba hozni, amely nem felel meg az ital származásának, jellegének, előállítási módjának, illetve annak a szőlőfajtának, amelyből készült, az 1908. évi bortörvény fenntartotta. A borvidékek számát a 112 000/1908. F.M. sz. végrehajtási rendelet az addigi 22 helyett 23-ban állapította meg. Minden olyan helyiségben, ahol bort kezeltek, tároltak (készletben tartottak) vagy árusítottak, ki kellett függeszteni az 1908: XLVII. törvénycikk kivonatát. Nem vonatkozott ez a kötelezettség arra a termelőre, akinek szőlőterülete a 4 kat. holdat meg nem haladta, feltéve, hogy törkölybort nem tartott raktáron és nem volt jogosult a bornak kismértékbeni árusítására (kimérésére). Mindenki, aki bor, must, bor cefre, seprő, borszőlő stb. adásvételével foglalkozott, a 64- 200/1909. F.M. sz. rendelet értelmében ezekről köteles volt nyilvántartást vezetni. Ebben a készlet minden gyarapodását és fogyását pontosan fel kellett tüntetni, hogy ellenőrzésnél a beszerzés és hovafordítás adatai a hatóság rendelkezésére álljanak. Az 1908. évi bortörvény a Tokajhegyalj'án termett borok védelméről az 1893. évi törvénynél messzebbmenő en rendelkezett. Míg a régi törvényben más tiltó rendelkezés ebben a tekintetben nem volt, mint az, hogy sem cukrot, sem mazsolaszőlőt a tokaji bor előállításához felhasználni nem szabad, továbbá a tokajinak más borral való keveréke tokaji borként forgalomba nem hozható, addig az 1908: XL VIL törvénycikk a különleges minőségvédő rendelkezések egész sorát hozta. Ezekkel tokaji boraink külföldön néhol megromlott hírnevét kívánta helyreállítani. Mindenek előtt újra kimondta az új törvény, hogy feltétlenül tilos a tokaji borvidék mustjának és borának cukrozása, de tilos lett a sűrített must használata is, ami pedig addig megengedett volt. A Tokajhegyalján hegyi terepen termett mustot és bort e borvidék területén tilos volt akár másutt termett musttal vagy borral, akár a tokaji borvidéken sík fekvésben termett musttal vagy borral összekeverni. 32 A tokaji borvidék területén kívül ellenben szabad volt a tokaji bort másikkal házasítani, de az ilyen bort nem volt szabad tokaji (hegyaljai, szamorodni) borként forgalomba hozni. A tokaji borvidéken termett bor seprőjére vagy törkölyére tilos volt más bort felönteni. Ugyancsak tiltott volt a tokaji borvidék területére máshol termett bort bevinni, illetve ilyent ott tárolni, kivéve, ha az ottani fogyasztás célját szolgálta. Erre a tarcali vincellériskola igazgatója adhatott beviteli engedélyt, de legföljebb olyan mennyiségre, amely valakinek az egy évi szükségletét meg nem haladta. A tokaji borvidék területére így bevitt borokat a községi elöljárósághoz nyilvántartásba vételre be kellett jelenteni. A tokaji borvidék területén az idegen eredetű bort az ott termettől elkülönítve kellett tárolni, ezenkívül a bor idegen származását a hordón fel kellett tüntetni. A tokaji borvidékre bevitt mustot vagy bort tilos volt onnan kivinni. Nem ritkán megtörtént ugyanis, hogy ilyen bort e borvidék területéről keltezett fuvarlevéllel feladtak kinti címre, azt a látszatot keltve, mintha ott termett volna. Üj rendelkezése volt az 1908. évi bortörvénynek az is, hogy a tokaji borvidék területén lakó bortermelők és -kereskedők mazsolaszőlőt készletben nem tarthattak. Ez alól csak azokkal a fűszerkereskedőkkel tett 32. A 31 helységből álló tokaji borvidék területét maga a törvény határozta meg, a többi borvidék területéről a 112 000/1908. F.M. sz. végrehajtási rendelet intézkedett.
