Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
Az 1893: XXIII. törvénycikk fontos jogalkotás volt a maga idejében, de végrehajtásának eredményei elmaradtak a várakozástól, rendelkezéseinek visszatartó hatása a borokkal kapcsolatos tiltott cselekményektől nem bizonyult elégségesnek. 24 A borhamisítások napirenden maradtak, mert a filoxéravész, majd az 1890-es évek elejétől kezdődően a peronoszpóra pusztításai is borhiányt idéztek elő, de a szőlők felújításának nem csekély költségei is azok elkövetésére csábítottak. 25 Szerepet játszott a borhamisítás terjedésében nyilván az is, hogy élvezeti cikkeink között alig volt másik olyan, amelyből többnek tiltott előállítása, „ügyesen" elkövetve, oly nehezen lett volna felismerhető, mint a bornál. A borhamisítások felderítésére lefolytatott vizsgálatok szigora 1899-ben tetőzött, utóbb ellanyhult. A borvizsgálatok eredményei A felek A minták A felek A minták s z á m a, s z á m a, Év akinek mintái amelyek akiknek megvizsgált mintái amelyek megvizsgáltattak előállításuk vagy elnevezésük miatt a törvénybe ütköztek 1894 45 110 19 39 1895 46 137 29 67 1896 57 187 42 95 1897 71 315 44 144 1898 305 957 164 404 1899 910 2604 370 642 1900 236 681 81 129 1901 212 626 103 253 1902 149 390 78 164 1903 101 337 44 129 1904 111 360 45 108 26 A véget nem érő borhamisítások az 1893. évi törvény revízióját követelték. Minthogy azonban az újabb bortörvény előkészítése és parlamenti letárgyalása hosszabb időt vett volna igénybe, a kormányzat először, mint említettük, a hatályos bortörvény második végrehajtási rendeletének kiadását határozta el. Legalább ez múlhatatlanul szükséges volt, mert a jó minőségű természetes bor a nehéz, édes és mégis olcsóbban előállítható 24. Az 1893. évi bortörvényt csakhamar követte egy hasonló célzatú, de szélesebb tárgykörű törvény: a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895: XLVI. törvénycikk alkotása. Ez kerettörvény volt, hatályát szakminiszteri rendeletekkel egyre több mezőgazdasági terményre, termékre és cikkre terjesztették ki. 25. Főként az 1890-es évek első felében a peronoszpóra is nagy pusztítást végzett a hazai szőlőkben. Kártételeinek elhárításában fontos szerepet kapott az 1896-ban alapított Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet, amely az első világháború után mint Országos Szőlő- és Borgazdasági Kísérleti Intézet működött. 26. FeyérP. 1970. 237.
