Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
mesterséges borokkal árban nem versenyezhetett. 27 Kitűnt ellenben, hogy az új végrehajtási rendelettel és az ehhez kiadott miniszteri pótutasításokkal sem lehet az 1893. évi bortörvény alapvető fogyatékosságait kiküszöbölni, főként azért nem, mert a törvény nem nevezte meg félreérthetetlenül azokat az anyagokat és eljárásokat, amelyeket szabad, illetve tilos a borkezeléshez felhasználni, alkalmazni. Másrészt az 1893. évi bortörvénybe ütköző kihágások elkövetőivel szemben kiszabható enyhe büntetések sem álltak arányban a borhamisítással elérhető jogtalan vagyoni előnnyel. Egyáltalában hibája volt az 1893: XXIII. törvénycikknek, hogy a műbőr készítését tiltotta elsősorban, ahelyett, hogy a természetes bort kielégítő védelmébe vette volna. Mindennek következményei nem használtak a magyar bor belföldi és külföldi hírnevének. Az 1900-as évek második felére a szőlészet és borászat terén Magyarországon a másfél évtizeddel korábbi állapothoz képest már megváltozott a helyzet. Az évi bortermés mennyisége ismét elérte a filoxéra pusztításai előttit, sőt egyes években túl is haladta azt, az olasz bordömping a múlté volt már, és a borkémiai ismeretek gyarapodtak. Ilyen körülmények között mind a hazai tapasztalatok, mind az újabb külföldi bortörvények példája erélyesebb állásfoglalást sürgettek, hiszen éppen legkiválóbb, drága boraink elegendő vásárlóképes belföldi kereslet hiányában nem nélkülözhették az exportot és a magyar borral űzött visszaélések megszüntetésére sikerült a Németországgal kötött új kereskedelmi szerződésbe külön határozmányokat felvenni. 28 Siettette az új bortörvény meghozatalát az is, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete 1906 tavaszán felterjesztést intézett ebben az ügyben a képviselőházhoz, valamint az illetékes miniszterekhez és egyszersmind hasonló állásfoglalásra hívta fel a vidéki gazdasági egyesületeket, úgyszintén a Nagyváradon éppen akkor tartott III. országos borászati kongresszust, aminek valamennyien eleget is tettek. A közös vámterület alapján 1907-ben kötött magyar—osztrák vámszerződésben a Monarchia két állama kötelezte magát, hogy azonos elvek szerint szigorú bortörvényt hoz. Ausztria ennek az 1907. április 12-i új bortörvényével eleget tett, így Magyarországnak is hasonló törvényt kellett alkotnia. Ezúttal azonban nem a kereskedelemügyi, hanem a földmívelésügyi minisztériumban dolgozták ki a törvényjavaslatot, amelyet azután az országgyűlés mindkét háza az 1908. évi április—május hónapokban tárgyalt meg. Az új törvény mint a borhamisításnak és a hamisított bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908: XL VII. törvénycikk 1909. január 1-én lépett hatályba. Az 1908. évi bortörvény Az új bortörvény a filoxéra pusztításai után helyreállított és korszerűsített szőlőműveléshez korszerűbb borkezelés bevezetését célozta. Szakított az 1893. évi törvény 27. A bor melléktermékeit az 1893: XXIII. törvénycikk nem védte a hamisítás ellen. Bár a megkárosított konyakgyártók ismételten kértek a kereskedelemügyi minisztertó'l intézkedést a konyak hamisításának tilalmazására, mégis csak jóval később, 1924-ben kapott a konyak Magyarországon törvényes védelmet. 28. Az újabb magyar bortörvény kodifikálásakor az 1901. évi május 24-i német műbortörvény (Gesetz betreffend den Verkehr mit Wein, weinhaltigen un weinähnlichen Getränken) és az 1905. évi augusztus 5-i, akkor legújabb francia bortörvény (Loi relative a la répression de la fraude sur les vins et au régime des spiritueux) egyes rendelkezéseit is figyelembe vették.
