Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Az első újabb magyar bortörvény és végrehajtási rendeletei A mesterséges borok készítésének és forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1893: XXIII. törvénycikket a bortermelők kezdettől fogva félmegoldásnak tekintették, mert lényegében csak a bor vizezését, valamint a mesterséges borok előállítását, illetve forgalombahozatalát tiltotta meg, de a must cukrozásának, a bor szeszezésének, a borkősav adagolásának és a törkölybor készítésének engedélyezésével szinte korlátlan borszaporítást tett lehetővé. Előnyös rendelkezése volt viszont a törvénynek, hogy a történelmi bortermő helyek és a híres borfajták védelmében - az előzetes elképzelésnek megfelelően — tiltotta a bornak az olyan termőhelyre vagy szőlőfajtára utaló forgalombahozatalát, amely nem felelt meg származásának.

15 Egyes borféleségek ugyanis általánosan ismert nevükön mindig is különösen kedveltek voltak, ezeket más borok hasonló elnevezése ellen védelmezni kellett.

1 6 Említést érdemel, hogy a törvénynek 1893. november 29-én,tehát már hatálybalépése előtt kiadott 83 432/1893. K.M. sz. végrehajtási rendelete első ízben határozta meg Magyarországon a borvidékek területi beosztását. A 22 borvidék kijelölése a hegyiborok védelmét szolgálta, mert a valamely borvidék földrajzi területén, de sík fekvésben vagy homokon termett borok általános megjelöléssel, mint pl. homoki bor vagy kerti bor, kerülhettek csak forgalomba.

1 7 Ez alól csupán az alföldi borvidék síksági boraival tett a törvény kivételt, ezek származását fel kellett tüntetni. Számos kérdés azonban tisztázatlan maradt, ezért a földművelésügyi miniszter a filoxéra pusztításai után nagy költséggel felújított szőlők bortermésének védelmére — a törvény végrehajtásának tapasztalatait is figyelembevéve — a kereskedelemügyi miniszternél második végrehajtási rendelet kiadását kezdeményezte. 1897. március 7. napjára a termelői és a kereskedői érdekeltség széleskörű bevonásával tanácskozást hívott össze. Az ott elhangzott főbb kívánságok kerültek bele az új rendeletbe. A tanácskozáson különösen a törkölybor készítése körül alakult ki heves vita. Az 1893: XXIII. törvénycikknek 1897. augusztus 23-án kiadott 53 850/1897. K.M. sz. második végrehajtási rendelete szabadon gyakorolható eljárásnak minősítette az „okszerű pin ce kezelést", a tokaji borvidék mustját és borait kivéve.

18 A külföldivel kevert (házasított) borok közül hazai borként azontúl csak az a bor volt forgalomba 15. Forgalombahozatalon nemcsak a bor eladását kellett érteni, hanem bármely más elidegenítését is akár visszteherrel, akár anélkül, továbbá a forgalombahozatatra vonatkozó hirdetést, ajánlást vagy kínálatot, illetve mindezek közvetítését. 16. Nem volt szabad pl. burgundi bor elnevezéssel más vörösbort eladni. 17. A hegyi szőlőkhöz tartoztak a hegyoldalak lejtőin ültetett szőlőkön kívül a hegyekkel földrajzilag közvetlenül összefüggő, magasabban fekvő, nem laza homoktalajú szőlőterületek is. 18. A must okszerű pincekezelésén azt az eljárást értették, amely a must minőségét javítja anélkül, hogy annak mennyiségét lényegesen szaporítaná vagy abba a cukron kívül idegen anyagokat vinne bele. így meg volt engedve: a must édesítése répa-, nád- vagy kandiszcukorral, töppedt vagy mazsolaszőlővel, szeszezése 96 %-os tiszta szeszszel vagy konyakkal, sűrítése főzéssel, lenyálkázása, kénezése arzénmentes kénnel, savtalanítása tiszta (précipitait) szénsavas mésszel vagy kálival. A bornál okszerű pincekezelési eljárásként meg volt engedve szeszezése és savtalanítása (mint a mustnál), a hiányzó sav pótlása borkővel, derítése vizahólyaggal, zselatinnal, taninnal, tojásfehérjével, tejjel vagy spanyolfölddel, kénezése (mint a mustnál), cukrozása áterjesztés vagy édes bor készítése céljából (mint a mustnál), karamell vagy szaflór alkalmazása fehér borok színezése végett, élesztő használata a bor áterjesztéséhez, a természetes borok házasítása, szűrés a bor konzerválása céljából, festés.