Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon

Nem újabb jelenség a borhamisítás Magyarországon sem. Már III. Károly 1723. évi II. dekrétumának 118. cikkelye elrendelte, hogy összes boraik elkobzásával büntessék meg azokat, akik a kiváló borokat bármely módon hamisítják vagy silányabbal helyettesítik, és a jobbnak nevével árusítják, mert ezzel „a vevőket megcsalják és a közkereskedést akadályozzák." E törvénycikkely a megyékre bízta az eljárás lefolytatását, de nagyobb eredményt feltehetően nem értek el, mert az 1729. évi dekrétum XII. cikkelye a borhamisítást ismét megtiltotta. Kimondotta, hogy mivel a borhamisítás erkölcstelen cselekedet és a törvény is tiltja, gondot kell rá fordítani, hogy senki a bort semmiféle módon meg ne hamisítsa; akit ilyesmin rajtakapnak, példásan megbüntetendő. A borhamisítás mégis folyt tovább, ezért Mária Terézia 1741. évi dekrétumának XXIX. cikkelye újra sürgette megakadályozását. Ez szükségesnek mutatkozott azért is, mert a szomszédos országokban a hamisítás annyira csökkentette boraink hitelét, hogy pl. Oroszországban és Lengyelországban megtiltották a magyar borral kereskedést.

3 Itt említjük, hogy a görög, örmény, rác stb. nemzetiségűeknek, ha magyar alattvalók voltak, engedélyezték borral a házalást, idegenek ellenben nem űzhették akkoriban Magyarországon ezt a foglalkozást. így akarták elérni, hogy adott esetekben felelősségre lehessen azokat vonni, akik a magyar borkereskedést lebonyolítják, ami nem történhetett volna meg ugyanúgy a török fennhatóság alatti területről beszivárgókkal, majd oda ismét visszatérőkkel.

4 A borüzlet tárgyában 1760-ban alkotott Pécs városi statútum helytartótanácsi záradéka úgy rendelkezett, hogy „a korcsmárosok. . ., akik a bor megrontásában tapasztaltatnak, érdemök szerént megbüntettessenek." 1775-ben a helytartótanács elrendelte a külföldre szállítandó borok minőségének szakértői megvizsgálását. 1819-ben pedig ugyancsak a helytartótanács megtiltotta borosüvegek lezárására a sárgaréz dugó használatát, mert arzéntartalma miatt ártalmas az egészségre.

5 A XIX. század elején annyira veszélyeztette a hamisítás borkivitelünket és a bortermelés hasznát, hogy némely vidéken a nehezen művelhető magasabb szinteken elhanyagolták a szőlőművelést. Ez történt még Tokajhegyalján is. A baj okainak felderítésére és megszüntetésére az 1827. évi XXXI. törvénycikkely bizottságot küldött ki. A borral elkövetett sok visszaélést 1834-ben Schams Ferenc is szóvá tette. Szerinte külföldön azért hanyatlott a magyar borok hírneve, mert nem ritkán meghamisítva kerültek az ország határain kívülre.

6 Méz, cukor, mazsolaszőlő vagy más édesítő anyag felhasználásával készített műborokkal károsították meg a természetes bort kedvelő fogyasztókat. A kedvezőbb értékesítés reményében égetett cukorral, erős kénezéssel sárgábbra, a Purcsin nevű kék szőlő levével, mag nélküli lekvárral vörösebbre festették meg a bort, de gyakran sáfránnyal, sárga gyömbérrel, bodzával vagy áfonyával is színesítették azt, továbbá nyers cserfaforgáccsal, cserfahordóba töltéssel óborrá varázsolták a fehér újbort.

7 Elősegítette a sokféle manipulálást, hogy a legtöbb termelő gondatlanul kezelte borait. 3. Matlekovits S. 1865. 68. 4. Steinecker F. 1931. 48. 5. RothschnekJ. 1924. TK 72. d.Szekfü Gy. 1922. 45. 7. FeyérP. 1970. 231.