Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Takács Imre: A borhamisítás tilalmának változásai 1945 előtt Magyarországon
A XIX. század hatvanas éveiben a rohamosan terjedő filoxéravész következtében Nyugat-Európában hanyatlani kezdett a szőlőművelés. Ez a körülmény és ugyanakkor a bor iránti növekvő kereslet a boroknak a szőlő levétől majdnem, sőt egészen független, olcsó szaporítását hozta magával. Abban az időben a németországi piacot szinte elárasztották „süsser Ungarwein" elnevezésű, hamis cimkével palackozott műborokkal. Különösen a tokaji borok hamisítása vált virágzó iparággá. Csemegekereskedők, gyógyszerészek, drogjsták, cukrászok a saját receptjük szerint készített „tokaji csemegebort" az eredeti aszú árában árusították. Többféle, Sopronban gyártott műbőrt 1896-ban a budapesti Városligetlen a millenniumi kiállításon tetszetős adjusztálással tokaji, ménesi és ruszti borként ki is állították. Eperjesen és másutt is tömegesen hoztak piacra pancsolt borokat. Magyarországon tehát szintén működtek „borgyárak", ezek a természetes borok nevével hozták forgalomba silány termékeiket. Az 1875-ben nálunk is fellépett filoxéra néhány év alatt országos csapássá lett kártételei nagyarányú terméskiesést okoztak. Jórészt erre vezethető vissza, hogy a századforduló körüli időben majdnem nyüt borhamisítás folyt az országban. Az első újabb keletű hazai kezdeményezés a borhamisítás meggátlására 1876-ban történt. Szalay Imre országgyűlési képviselő törvényjavaslatot terjesztett elő ,,a gyártott borokról". Ebben ő nem azt a szeszesitalt nevezte mesterséges bornak, amelyhez a szőlőtől idegen anyagot tettek hozzá, hanem csak azt, amely erjesztett szőlőlevet egyáltalában nem tartalmazott. Az ilyen ital készítését is megengedni kívánta, ha feltüntetik a „bor"-nak ezt a minőségét, és a természetessel azonos mértékben adóztatják meg. A törvényjavaslatot az országgyűlés képviselőháza a szokásos kimunkálás végett kiadta a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek, aki arról azután véleményt kért az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől, a kereskedelmi és iparkamaráktól, valamint az Országos Iparegyesülettől. A gazdák tekintélyes szószólója néhány módosítás beiktatásával helyeselte Szalay javaslatát, a kereskedelmi és iparkamarák viszont — az aradi kamara kivételével - feleslegesnek, sőt károsnak tartották az ilyen törvény alkotását, mert az külföldön - szerintük — rossz színben tüntetné fel a magyar borokat. Az aradi kamara ellenben, amelynek kerületében sok jó bor termett, a múborkészítés eltiltása mellett foglalt állást. 8 Az Országos Iparegyesület a javaslat olyan átdolgozását kívánta, hogy a törvény ne a gyártott mesterséges borokból induljon ki, hanem a természetes bor előállítását szabályozza. Az érdekképviseletektől kapott ezeket a véleményeket a miniszter 1878 tavaszán szakszerű elbírálás végett egy bortermelőkből, borkereskedőkből és vegyészekből álló bizottsághoz utalta. Majd tekintettel a Svájcba kivitt boraink fuxinnal történt színezése miatt 1879-ben ott keletkezett felháborodásra, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 8. A aradi kereskedelmi és iparkamarának a többi kamaráéval ellentétes véleményét mintegy magyarázzák az Aradi Gazdasági Egyesületnek a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ennek 8306/1878. számú felhívására intézett jelentéséből vett következő megállapítások: „(Arad-Hegyalján) ... a bor nem gondoztatik úgy, mint kellene... Ezenfelül... hamisítások (kiemelés tőlem: T. I.) és egyéb visszaélések is előfordulnak. Ezen körülmény hitelünket nagyon megingatta, s a szilárd jellemű bortermelők egyenkint nem bírnak elég hatalommal arra, hogy ... az insolid eljárás következményeit hatékonyan ellensúlyozhassák." (GaálJ. 1907. I. köt. 225-226.).
