Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)
Csoma Zsigmond: Szőlészeti munkaeszközváltás Somlón
7. Az első új munkaszerszámoknak és gépeknek — akár kis műhely, akár gyár terméke is volt — esetlensége. A már megszokott eszközzel viszonylag könnyebben, gyorsabban, egyszerűbben ment a munka, mint az ormótlan, esetleg technikailag még egyáltalán nem tökéletes új munkaeszközzel. Az esetlenség akkor tűnt szembe, mikor — mint pl. az első metszőollóknál — a munka minősége nem volt az, amit elvártak, ugyanakkor nyomta, törte is a metsző kezét. A vastag vágópenge miatt a tőkéken, az össze-vissza növő vesszőket nem lehetett olyan jól lemetszetni, az élét könnyen vesztő olló metszfelülete roncsolt, mindig élezni kellett. A fejlődő eszközgyártás hatására, a jobb metszőollók megjelenése egyben végét jelezte a metszőkés és metszőollók eszközváltásának. 8. A helytelen borászattechnológiai felfogás is, — amely széles termelői rétegben egyetértésre talált. Úgy gondolták, ha tiszta, tükrös volt a bor ; azt biztos valamilyen idegen anyaggal kezelték. Az uradalmi pincékben már nem vallották e nézetet, azonban nem ismerték fel a XIX. század közepén Nyugat-Európa ízlésváltozását, azt, hogy a fiatal, üde borok iránt nőtt meg a kereslet. A magyar, hosszú ideig ászkolt, testes óbor-szerű boroknak, — ha azok nem is voltak zavarosak —, kisebb lett a piacuk. 9. A borászat külön tudomány, alapos természettudományi ismereteket követel. Amíg a jelenségek okát a termesztők nem tudták — s ezt a XIX. század első feléig nem is tudhatták —, addig az eszközöket tudatosan nem is használhatták. A borászat eszközváltásai egyes újabb technológiai elemek bevezetésével váltak lehetségessé, 26 ami viszont a borbiókémia és a vegytani kutatás eredményeire támaszkodott. A borászatot ellesni sokkal nehezebb volt — szinte lehetetlen is — ,mint pl. a szőlészeti munkákat. Az urasági pincékben sokkal kevesebb ember dolgozott, mint a kampányszerű szőlőmunkáknál. Ezért lehetett az, hogy a paraszti borászat szintje igen alacsony. A magyar borászati eszközökről lehangoló véleménye volt WESSELÉNYI M.-nak is, szerinte az országban a XIX. század elején még egy jó dugót sem lehetett találni. 2 7 Borászati eszközeink terén azonban nemcsak e század végére, de a XX. század elejére sem történt nagyarányú fejlődés, még ha a megindult gépgyártást figyelembe is vesszük. 28 Külföldről kellett importálni a parafadugókat, a rézszivattyúkat, borgazdasági gépeket, permetezőket, rézgálicot, kaucsuk tömlőt. 29 Somlón is csak a világi és az egyházi urasági pincékben kezelték jól a bort. 30 Jellemző volt Magyarországon, hogy a kistermelők borkezeléssel, pincemüveletekkel 26. TERSÄNCZKY J. 1869. 287. A következő eszközöket sorolja fel: „prés, szőlőmalom, borfejtők, boreresztők, lenyálkásító edények, hordók, rosták, dugaszok, erjkészletek, szűrőkék." 27. FEYÉR P. 1970. 45. Ez a könyv is vázlatos képet ad a gépesítésről, a munkaeszközváltásról —,pedig a kapitalizálódás egyik jellegzetessége épen ez. 28. „Általában azonban, kiváltképen a pinczegazdaságban használandó gépek gyártása, nincs nálunk azon a színvonalon, a melyen annak lenni kellene." MATLEKOVITS S. 1897. 523. „Sajnos, iparunk még máig sincs abban a helyzetben, hogy a szőlő- és borgazdaság s a vele rokon üzemek minden ily irányú szükségletét maga lenne képes előteremteni, hanem e tekintetben még jelentékeny módon a külföldre vagyunk utalva." DRUCKER J. é.n. 26. 29. DRUCKER J. é.n. 27. 30. DRUCKER J. é.n. 38.
